A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

' * * versének töprengő-vívódó hangvételével összhangban a képmező ifjú emberalakja is gondolataiba mélyed. Kezében Hamlethez hasonlóan koponyát tartva elmélkedik - talán a mulandóságról

36 (8. kép). A koponya nem tartozik Nagy Sándor leggyakrabban használt motívumai közé, de előfordulására azért találunk az életműben példát,

37 melyek közül a temesvári papnevelde kápolnájába 1914-ben tervezett (azóta megsemmisült) Szalézi Szent Ferenc-kompozíció mindenképpen érdemes az említésre, mint olyan mü, amely készítési idejét tekintve is közel áll a Békássyemléktervhez. Másrészről a miskolci terv elmélkedő figurája „keresztes" öltözékében, szenteknek kijáró glóriájával szakrális tekintetben is párhuzamba állítható az egyházi megrendelésre készült Szent Ferenc-ábrázolással. Az emlékterv jeleneteinek értelmezésbeli komplikáltságát mi sem illusztrálja jobban, mint a felső sor harmadik képmezője (9. kép). A hozzá tartozó szöveg Békássy „Gondolat vagy érzés?" című verséből való: „Ne aludja tovább álmait a gyermek".

39 A kulcsszó itt az „álom", amely a költőt - úgy is mint magatartási forma - hangsúlyosan foglalkoztatta. A versekből már címeik alapján („Almok", „A víziók", „Az álom", „Amit álmodtam") is kitetszik e fogalom dominanciája. „Az álom" című költeményből 1915-ben Babits is idézett szabadon néhány sort: „0 jaj, hajóm de messze száll, de messze! / Őrjít az álom, elbódít a dal: / utunk az űr zavart terébe veszve / örök, s elérhetetlen, létre vall. / Hangom zavarhatatlan csendbe hal, / ahonnan visszatérni nem lehet: / a kóros álom lakja lelkemet".

40 E sorok kapcsán Babits burkoltan Madách Tragédiájával von 6. kép. Vázlattöredék a Nemzeti Szalon üvegablakához (Gödöllő, Nagy Sándor-ház) 36 Bár a Nagy Sándorra nagy hatást gyakorló preraffaeliták szívesen dolgozták fel Shakespeare alakjainak történetét, nincs tudomásunk arról, hogy a magyar mester érdeklődést tanúsított volna a shakespeare-i hősök iránt. 37 Illusztráció Diego (Ludvigh Kálmán) „Tépett lapok. Versek" című művéhez, 1910.; Ady-illusztráció: Az én koporsó-paripám, 1928. Gödöllői Városi Múzeum Ltsz.: 86.40. 38 A temesvári papnevelde kápolnájának üvegfestményéhez készült vázlatok (Nyolc boldogság), 1914. Gödöllő, Nagy Sándor-ház. 39 Békássy F., 1916.1. 16. 40 Babits M., 1915.827. 603