A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)

A kedves Önarckép egy másik változatát még ugyanebben az évben megrendeli Lord Bristol saját arcképével együtt. Ez a kép viszont Mária Antoinette portréja nélkül készül el, helyére Julié jól kidolgozott arcmása kerül! Azt a merész változtatást, amit megejt, hogy a királyné arcképét kislánya arcmására cseréli ki, azzal szokták magyarázni: Franciaországba készült hazatérni. Én sokkal inkább magánemberi okot érzek emögött, mint politikai számítást. A Lord Bristolról festett portré párdarabja lett e kettős arcképnek, s így a három személy együttes látványa egy a férjétől külön élő, magányos művésznőnek és gyermekének, abban a megrendelő hódolatát viszonzó gesztusa nyilvánul meg. (További érdekesség: látván Lord Bristol, s majdan Latkóczy Lajos szép ünnepélyességgel előadott Önarcképét, ami merőben más, mint az életmű ismert valamennyi portréjának kompozíciós beállítása - ismét az az érzésem támadt, ez a párizsi utazás hatására született alkotás!)

28 E. Vigée-Lebrun szépen serdülő és igényesen nevelt leánya, akit oly sokat látni a képeken Flóraként, gitározó nőként, egy csapásra megszűnik létezni a mama számára! A tizenkilenc éves, viruló gyermekre nem hogy képi, de szóbeli utalás is alig történik a művész emlékirataiban, vagy a kiadó által tett kiegészítő jegyzetekben. Az inkább karriertörténetnek, mint családrajznak beillő emlékirat a minket érintő részletekhez így kevés támpontot nyújt. Abból a mély hallgatásból, ami ekkor veszi kezdetét, a mama számára nem kívánatos házasság körvonalazódik ki. (Vigée-Lebrun a szentpétervári intrikát okolja azért, s a helyszínt Oroszországba teszi.) A kiadó megjegyzései is csak annyira segítenek bennünket, amennyire magának is lehetősége volt követni a családi eseményeket a két kötet második kiadásakor, mikor már nem élt a festőnő. Jeanne-Julie-Louise Le Brun kisasszony Párizsban 1780-ban született, asszony nevén Madame Nigrisnek hívták. (A magyar legenda szerint ö lenne Lebrun Lujza!) Párizsba hazakerülvén még fiatalon, 1819. december 8-án hunyt el. Férjéről, Nigrisről annyi derül ki, hogy Czernicheff (?) gróf titkára volt. Ezek után az emlékirat csak a tudatos felejtést segíti. (Hasonlóképpen szűkszavúan szól a memoár a művésznőt emigrációjába nem követő férjről is, aki Párizsban - mint már volt róla szó - jeles műtárgykereskedő volt.)

29 Elisabeth Vigée-Lebrun először 1802-ben tért vissza Párizsba. Művészi ereje teljében volt még ekkor, de igazán már nem érezte jól magát a megváltozott körülmények közepette. Még ebben az évben átköltözött Londonba, ahol 1805-ig működött, s ahol tovább mutatkozott igény az általa müveit arisztokratikus arcképfestészetre, s mint ilyen egyik vezető egyénisége lett az angol portréfestészetnek. Franciaországi visszatelepedése után is tovább hódolt a már életformát jelentő utazásoknak. Idős korában hosszasan időzött Svájcban, de akkor már a „tájportrék" érdekelték. Mivel jóval túlélte gyermekeit, unokahúgaival élt családi kötelékben, ők voltak, akik segíthették a „Memoirs" 1834— 1837-es megjelenését, és legjobb műveinek közgyűjteményi elhelyezését. A családi szálak nagyon úgy tűnik, ebben az irányban is megszakadni látszanak. Mégsem volt hiábavaló a kutatás. A remekmű kapcsán, a legenda ürügyén sikerült megismerni egy nagyon gazdag művészi pályát, s elgondolkodni arról, kire, miért és mekkora figyelem kerül az egyes szakirodalmakban. A bonyolult időszak művészi magatartásáról az egymásnak ellentmondó, kettészakadt európaiság miatt magyarul nagyon keveset olvashattunk, s az utóbbi 60 esztendőben E. Vigée-Lebrunről pedig egyáltalán semmit! Napjainkra, nem is annyira a társadalmi közeledésnek, mint a technika ~ Internet Google - Vigée Le Brun's'Paint - Art Page 45. Julié Le Brun gitárral (1795) 29 Mme VIGÉE 1869. II. kötet 48., 240. 592