A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)

A világhálón böngészve gyorsan revideálnom kellett a művésznőről idáig kialakult, s ma már tudom, nagyon hiányos és egyoldalú nézetemet. Hamar igazat adtam a vele kapcsolatos reneszánsznak, még akkor is, ha annak egyik jelentős felhajtó erejét az igényes kivitelű művek iránt mutatkozó műtárgykereslet ösztönözheti. Ezek után már nem korlátozódhatott figyelmem csupán egy életrajzi adatra! Arra a kérdésre próbáltam választ adni: ki is volt Mme Vigée-Lebrun, mekkora jelentősége volt kora művészetében, Európa uralkodóházain kívül volt-e kapcsolata a magyar arisztokráciával, készítette számukra portrét, s a francia nyelven még életében megjelent, önmagáról írt karriertörténetben tesz-e utalást egyetlen leszármazottjának magyar rokonságára, ahogyan az a latkóci Latkóczyak emlékezetében él? A szakirodalom többféle módon írja nevét (E. Vigée Le Brun) (Mme. Vigée-Le Brun), de mindig pontosan megadja az életrajzi fogódzókat. Marié Louise Elisabeth Vigée-Lebrun 1755. április 16-án, Párizsban született, nevezetesen a Coquilliére utcában és 1842. május 29-én ugyancsak Párizsban, de a Saint Lazare utcában hunyt el. Louveciennes-ben, szeretett nyári tartózkodásának helyszínén helyezték örök nyugalomra.

11 Sírján a festői attribútumok mellett a következő mondat áll: „Végre pihenhetek". És ez a neki tulajdonítható, sokszor ismételt sóhajnak tűnő felirat jól érzékelteti: nem csupán hallatlan tehetséggel, hanem rendkívüli szorgalommal és munkabírással megáldott alkotó volt, akinek hátramaradt életműve hihetetlen gazdag, csupán a szépen kivitelezett portréit sok százra becsülik! Ezen felül alkotott fiatalon történelmi-mitologikus tablókat (a Párizsi Királyi Akadémián 1783-tól így tartották számon), s idős korában pedig tájképeket festett. Származását tekintve polgárlány volt. Apja, Louis Vigée maga is művész volt, aki az idő tájt népszerű pasztell-technikának hódolt, s mint arc kép festő helyettes tanár címet szerzett a Saint-Luc Akadémián. (Érdemes figyelnünk arra a családi szokásra, hogy az általunk ismert utódok nemtől függetlenül „örökölték" valamennyien a Lajos (Lujza) nevet, s talán nem véletlen, hogy a mi festő Latkóczynk is ezt a második keresztnevét használta mint művész!) A jámbor és vallásosnak bemutatott mama pedig a rokokó kor oly fontos divatjához kapcsolódó mesterként frizurákkal és parókákkal foglalkozott. A családfő fiatalon, élete teljében hunyt el, majd az édesanya teljes figyelmét a szép jövővel biztató lányának és jó képességű kisebb fiúgyermekének nevelésére fordította. Az a közel kilenc évtized, ami a festőművésznő számára adatott, a franciaországi történelem legmozgalmasabb periódusa volt. Születésekor kezdett elterjedni a felvilágosodás új korszakot bevezető gondolkodásmódja az enciklopedistáknak és magának az Enciklopédiának köszönhetően. A széles körű ismeretterjesztést szolgáló lexikon újabb és újabb kötetein keresztül a köznép nem csak a világról szerezhetett átfogó ismeretet, hanem Diderot-nak a jóba vetett bizalmának igaza is - mint nagyon időszerű nézet társadalmi szinten elfogadottá vált.

12 Rousseau - pedig regény formában terjesztette a családi kötelék fontosságát hangsúlyozó nézeteit. A kor filozófusai örökérvényű, morális igazságokra figyelmeztettek, s fontos hangsúlyozni, hogy az óriási társadalmi különbségek ellenére azokat az ancien régime szinte minden társadalmi osztálya és rétege magáévá tette. És E. Vigée-Lebrun működése kapcsán erre külön ki kell térni! A forradalmat kirobbantó nincstelenek is öntudatra ébredtek általa, és az egyre nagyobb hatalommal " Mme. Vigée 1869.

1. kötet. 10. (Apja Louis Vigée festő 1768-ban hunyt el.) 12 Jean-Baptiste Greuze festőművész Diderot köréhez tartozott. „Anyai átok vagy a Megbüntetett ifjú" 1865) című alkotása a kor moralizáló müveinek jellegzetes darabja. 585