A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)

bíró, szűk uralkodói réteg is - bár tétlen következetlenséggel - igazat adott nagy gondol­kodóinak. Ez, mint tudott a történelemből, már kevésnek bizonyult a felhalmozódott gazdasági és társadalmi feszültség lecsendesítéséhez, kiváltképp az éhínségre. XVI. Lajos király határozatlansága és az idegen, osztrák királynő mértéktelen luxusa - kinek versailles-i rezidenciájában egyre otthonosabban mozgott E. Vigée-Lebrun - tovább fokozta a nép gyűlöletét. Mindez a nagyon bonyolult és véres forradalomhoz vezetett, ami elől fejvesztve menekült, aki csak kompromittálva érezhette magát. Marié Louise Elisabeth, a kis csodagyermek az első rajzi útmutatásokat nyilván apjától kapta, de mivel 12 évesen már elveszítette őt, az apa egykori kollegái vették pártfogásukba, gyakorolván mindazt az erényt, amit munkásságukkal, festészetükkel is hirdettek. 13 Az ő korrektúráik alapján szerezte meg az elengedhetetlenül fontos szakmai ismereteket. Úgy tudni, 15 éves, amikor már önálló művészként működött, igény mutat­kozott arcképeire, s kisebb vagyonnal felérő honoráriumokat kapott. Számadáskönyve mutatja: az udvarhoz közelálló arisztokraták tartottak igényt munkáira, portréfeladattal látták el, régi szóhasználat szerint: neves családok pártfogását élvezte. 14 A franciákon kívül igen keresett volt a lengyelek, de az oroszok körében is, aminek később jelentősége lesz, hisz nem csupán a Habsburgok által regnált Itáliában és Ausztriában, hanem Ber­linben, Moszkvában, Szentpétervárott, de Londonban is otthonosan mozgott - hogy csak a legjelentősebbeket említsük - sőt mi több - töretlen maradt, vagy talán tovább is nőtt népszerűsége. 1 ' G. F. Doyen-t, C. J. Vernet-et, de legfőképpen J. B. Greuze-t szokás emlegetni mesterei közül. Azért hangsúlyozzák Jean-Baptiste Greuze (1725-1805) meghatározó szerepét, mivel világképe ugyanúgy Diderot nézetein alapult, ahogyan Greuze-é is. Mint már korábban volt róla szó, tulajdonképpen a frivol életmódot tükröző, sok akttal dolgo­zó felfogással ellentétes, a polgári morált hangsúlyozó festészetet művelték, azt, ami majd a francia festészetben J. L. Dávid klasszicizmusában csúcsosodik ki, Kelet Európá­ban pedig a biedermeier érzésbe torkollik, ha nem is a társadalmi mondandót felvállalva, hanem a hangvétel és a természethü előadásmód okán. (E bájos gyöngédség reneszánsza a 20. század utolsó évtizedeinek szinte brutális expresszív-naturalizmusára felelő, ellen­tétes reakció lehet!) Elisabeth Vigée-Lebrunt, az ifjú hölgyet 1774-től a Saint-Luc Akadémia a bemuta­tott munkái alapján tagjai közé fogadta. 16 A megbecsülés szempontjából ez egy fontos állomás. A pályán lévő férfiak egyenrangú alkotótársnak tekintik, a kiállításokon ő is közönség elé léphetett és megmérettethette magát. (Továbbá e tagság jelentette az ismert céhrendszeri módon azt is, hogy a hatóságok nem vádolhatják testületen kívül tevékeny­kedő „kontárkodással".) Megbízásai és pártfogói ellenére később felvételt kellett nyernie az éppen aktuális akadémiákba, így a párizsi Királyi, a Roueni, a Római, a Pármai, Bo­lognai, Szentpétervári, Berlini, Genfi és Avignoni Akadémiára. 1776-ban házasságot köt J. B. Pierre Lebrun (1748-1813) régi francia festőcsalád műkritikus, műkereskedő tagjával, - s nem sokkal ezek után az alig 20-22 éves fiatalasz­13 Mme. Vigée 1869. II. kötet 353-358. 14 J. Sz- Nyemilova: Régi képek titkai - Gondolat, 1979. 96. Anna Sztroganova fiával karján című kép az ismertetett kompozíciós beállítást mutatja. 15 Mme. Vigée 1869. I. kötet címoldala a következő akadémiai tagságokat sorolta fel, egyúttal működé­sének tartósabb helyszíneit érzékeltetendő: Párizs Királyi Akadémia, Roueni, Szent Luc Akadémia Róma, Pármai, Bolognai, Szentpétervári, Berlini, Genfi, és az Avignoni Akadémiák. 16 Mme Vigée 1869. II. kötet 354. Fiatalon számos fejtanulmányt másol Raffaello, Van Dyck, Remb­randt után, de később Firenzében (368.) Raffaello és Tizian-művek másolatait tünteti fel számadáskönyvében. 586

Next

/
Thumbnails
Contents