A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)

EUROPER MŰREMEKKEL EGY MISKOLCI LEGENDA NYOMÁBA (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével) GODA GERTRÚD Latkóci Latkóczy Lajos (1821-1875) arcképfestő volt az első olyan művésze városunknak, aki huzamosan itt élt, s kimagasló színvonalú portrékat készített a város elöljáróiról, tehetős polgárairól, de kiterjedt rokonságának tagjairól is.

1 Amikor az 1860as évek elején Miskolcon letelepedett, túl volt bécsi tanulmányain, amit Kari Rahl mesternél folytatott,

2 megjárta Münchent, Itáliát és eljutott Párizsba is. Pesten kora magyar művésztársadalmát megörökítő arcképeivel hamar jó nevet szerzett magának, olyannyira, hogy azok köztulajdonba is kerültek. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokának 1907-es műtárgyleíró lajstroma Boka Sámuel zeneszerző (1858), Kiss Bálint festőművész portréját (1860 körülire datálva), valamint Tóth József és Bartha Magyar János színművészeket megörökítő festményeket említi vele kapcsolatban, de első feleségéről, a neves színésznőről alkotott ismert portré is az ő, jelzetlen műve lehet (Lendvay-Latkóczyné Hivatal Anikó). Leszih Andor először 1929-ben a Miskolc monográfiában, majd önálló kiadványként 1941-ben gyűjtötte egybe és jelentette meg Latkóczy Lajos életéről és munkásságáról a még utolérhető adatokat. A széles látókörű múzeumigazgató ezúttal is filológusi alapossággal dolgozta fel a miskolci otthonokban meglévő portrékat, s utalást tett a művész oldalági leszármazottaira, akik az ország különböző városaiban őriztek tőle való munkát. Leszih figyelme természetesen kiterjedt azokra a képekre is, melyek éppen neki köszönhetően múzeumunk tulajdonában vannak.

4 Most, amikor egyre inkább időszerűnek érezzük a Latkóczy Lajos emlékkiállítás megrendezését, annál is inkább, mivel sem életében - az idő tájt nem is volt szokásban -, de halála után sem rendeztek műveiből gyűjteményes tárlatot, a vele kapcsolatos életrajzi vonatkozások új hangsúlyt nyertek. Ezek közé tartozik a kimagasló művészi karriert befutó dédanyja köré szövődött legenda. Latkóczy jellemalkotó képességét, mint örökölt tehetséget a francia művészcsaládból való származásával szokás magyarázni. Leszih Andor is hitelt ad a családtörténeti hagyománynak, amire Terray Gyula erdőfőtanácsos akadt rá. Az izgalmas adatot szolgáltató családi levéltár azonban nem maradt fenn. Minden bizonnyal akkor semmisült meg, amikor a művész egész hagyatéka, az 1878-as katasztrofális árvíz idején. A város lakóit meglepetésszerűen ért pusztítás sok emberáldozatot követelt. Ekkor halt meg a már özvegy, de még mindig fiatal és igen szép Latkóczyné Rédl Róza és a három árva Latkóczy kislány közül kettő. (A megmenekült gyermekről csak annyi információ maradt, hogy Aradra került, valószínű az anyai rokonság pártfogásába, akikről úgy hírlett, oda valók 1 Szendrei János: Miskolcz város történetéhez V. kötet. Miskolc, 1911. 191-192. 2 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar Művészet 1850-1867. Corvina, 1982. 67. 3 Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok mütárgyleíró lajstroma Bp. 1907. Ua. Ismeretlen művész: Latkóczy Lajosné Hivatal Anikó térdképe - Jelzés nélkül. Ltsz. 1021. 4 Leszih Andor: Latkóczy Lajos miskolci arcképfestő. Ludvig I. Könyvnyomdája. Miskolc, 1941. 5. 581