A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fazekasné Majoros Judit: Egy elfeledett irodalmi emlékhely Zemplénben: az alsó-körtvélyesi kúria

jelentősen meggazdagodott. 1867-ben Andrássytól nemességet és címeres levelet kapott, és ehhez szülőföldjén birtokot is vásárolt. így került 1872-ben az alsókörtvélyesi uradalom és a kúria a Moskovitz család tulajdonába. A nagypapa legendás alakjának emlékét és a tőle származó ereklyéket büszkeséggel őrizte a család. Ennek az unoka, Lesznai Anna is emléket állított regényében: „György

1 egy kötet Petőfit szorongatott a markában... Első kiadás, a költő saját kezűleg dedikálta Kazinczy Gábornak. - Családi ereklye — dicsekedett István. - Édesapám Kazinczy Gábortól kapta, aki páciense volt. Nézd meg jól ezt a karszéket, amelyen ülsz meg ezt a díványt. Kossuth Lajos ült rajtuk. Édesapám kezdő orvos korában közös lakást bérelt Kossuthtal, aki akkor még névtelen ügyvéd volt Sátoraljaújhelyen. Mielőtt útjaik szétváltak, megfelezték lakásuk bútorzatát. Édesapám hamarosan Pestre került. Széchenyit is kezelte egy ideig. A nagy Andrássy megbeszélte vele minden baját és tervét. Holtig leveleztek. Mutatok majd neked néhány érdekes levelet. " Bár Lesznai Anna családregényében időnként keveredik a valóság és a fikció, az imént említett családi ereklyék ténylegesen a Moskovitzék birtokában voltak. Ennek bizonyítékát a Borovszky Samu-féle Zemplén vármegye című kötetben is megtalálhatjuk: „Említésre méltó a kb. 7000 kötetből álló érdekes könyvtár és Kossuth Lajosnak több bútordarabja, melyeket a jelenlegi tulajdonos atyja, kivel a Kossuth család baráti összeköttetést tartott fenn, e családtól kapott és ereklyeként őriz. Ezek közé tartozik többek között a fekete bőrrel bevont hinta-zsöllyeszék."

3 Moskovitz Mór ugyan megvásárolta a birtokot, de nem élt huzamosabban Alsókörtvélyesen. Fia, Moskovitz Geyza viszont itt rendezkedett be, és a vidéki dzsentrik életmódját folytatta. Részt vett a vármegyei politikában, tagja volt a Felsőbodrogi Vízszabályozó Társulat választmányának, gazdálkodott, vadászott, kártyázott, s háza örökké telve volt vendégekkel. Tehette, hiszen édesapja nemesi címet, kastélyt, földet és pénzt hagyott rá, s felesége, Deutsch Hermina is a dúsgazdag Hatvany-Deutsch família tagjaként jelentős hozománnyal gyarapította a vagyont. Moskovitz Geyza élvezte ezt a frissen megszerzett, tehát családi hagyományból ugyan nem gyökerező, de számára nagyon szimpatikus társadalmi helyzetet. Bár nem tagadta meg ősei vallását, de ő elsősorban magyar földesúrnak tekintette magát. Bőkezűen támogatta a helyi római katolikus templomot: megjavíttatta az épület tetejét és különböző kegytárgyakat vásárolt a templom számára,

4 s a mindenkori plébános állandó tagja volt asztaltársaságának. Még abban is hasonult a magyar dzsentrihez, hogy birtokának jövedelme nem érte el az életmódja fenntartásához szükséges nagyságot, s néhány év alatt nehéz anyagi helyzetbe került. Egy ideig még a feleség családjától kaptak némi támogatást, de utóbb Zempléni Moskovitz Geyza kénytelen volt földjeinek nagy részét bérbe adni, csak a birtok mintegy egynegyedét kitevő erdőt és a szőlőket tartotta meg saját kezelésben.

5 1 A regénybeli Vedres György alakját az írónő egyik legjobb barátjáról, Balázs Béláról mintázta meg. " Lesznai A., 1966. 3 Borovszky S., 1905. 18. 4 „Jozeph Marcinek pap idejében a hrusovi nagybirtokot egy gazdag budapesti zsidó orvos fia, Moskovits Géza vette meg. Nem volt a helyi templom adakozója, de mindenben segítette. Ő az egyháznak arany és ezüst ajándékokat adott, és ha a helyi pap valamilyen tárgyat nagyon megdicsért nála, másnap már a parókiára került. Egyszer éjszaka eltűntek a pap lovai, valaki ellopta. Moskovits a saját ménjéből ajándékozott neki lovat. Törődött a helyi iskolával is, amiért 1883-ban köszönő oklevelet kapott. (PhDr. Jozef Mazár. Nás Nizny Hrusov, Bratislava, 1996. Magyarra fordította: Eva Toinanyová). 5 Borovszky S., 1905. 18. 564