A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Mizser Lajos: Helynévmagyarázatok – 1248
rok, fák sűrű szövedéke'. Tudákos etimológiával Töltszékre módosították a nevét. A szlovák Tulöik a magyarból való. Wyfolu [ujfolu]: mivel Sáros megyében hat Újfalu is volt, nem lehet tudni, hogy ez az adatunk melyikre is vonatkozik. Lokalizálhatatlan. Wyzilua [ujszilva]: az előtag ismételt betelepülésre utal, az utótag pedig szilvafával benőtt területre. Később egészen az elcsatolásig a Nagyszilva nevet viselte. A szlovák Vel'ky Slivník a magyarral egyenértékű. Wrkutha [urkuta]: azaz az úr 'herceg' kútja. Későbbi neve szabályos hangváltozással Orkuta lett. A magyar mintára keletkezett szlovák Orkucany jelentése: 'Orkuta lakói'. Szabolcs megye Chege [csege]: Puszta személynévből alakult helységnévvé magyar névadással. 1901-ben a Tisza- előtagot kapta. Ma Hajdú-Bihar megyében fekszik. Hortubag [hortubágy]: Nagyon koránról (1009) adatolható: Hortubaguize [hortubágyvize]. Eredetileg víznév volt (ezt a mi oklevelünk is bizonyítja). Valószínűleg elhomályosult összetétel: hort + bágy. Az utótag jelentése: 'széles felszíni mélyedés, morotva'. Erről nevezték el a pusztát, majd később a falut is. Ma Hajdú-Bihar megye része. Az erdélyi Szászföldön is van egy Hortobágy nevű folyó (németül Harbach, románul Hírtibaciu), de ez csak homonima, mivel német eredetű. Az ebből eredő magyar forma hozzáigazítás a szabolcsi Hortobágyhoz. Kethkechkes [kétkecskés]: kettős falu lehetett. Pesty Frigyesnél: Kecskési puszta. Valószínűen személynévi eredetű. Ma a Hármas-Kecskés-halom és a Kecskés-fenek őrzi emlékét a tiszacsegei határban. Mortua [mortva], azaz morotva, jelzőjét (magna) latinul adták meg. Nem dönthető el egyértelműen, hogy 1248-ban földrajzi név volt-e vagy csak helymeghatározás. Továbbá az sem bizonyos, hogy a Tiszacsege határában levő mai Morotva, Nagy-morotva az 1248-as holtágra vonatkozik-e. Nogbezermen [nogybeszermén(y)]: az utótag népnév. A megelőző adatok egyértelműen izmaelitáknak nevezik őket. 1747-től igazolható a mai Hajdúböszörmény (ma: Hajdú-Bihar megye) elnevezés. Ohot [ohot]: mai formája Ohat. Már Anonymus is említi Huhot formában. Puszta személynévből származik, és nem az 0 + hát összetételből (soha nem ejtették így, és a nyelvtörténeti tényeknek is ellentmondana). A Hajdú-Bihar megyei Egyekhez tartozik. Teulgescherethye [teülgyescserettye]: mai nyelvre lefordítva: tölgyes nádasa vagy vizenyős területen fekvő tölgyes. 1864-ben Pesty tiszacsegei informátora ezt írja: „Tölgy ere - míg a tisza bal partján véd gát nem létezett, a tisza áradásból nyervén tápot, a tölgy erdőt keresztül folya, jelenleg kiszáradt fenek". Mai neve Tölgyerdő, szántóterület Tiszacsege határában. Welges [velgyes]: a mai szóval Völgyes. Ma is ismerik, régen is, ma is halászó hely a tiszacsegei határban. Tycia [ticja]: A Tisza folyót a régiségben Tisciának és Ticiának is írták. A név a későbbiekben szóhasadással kettévált: az sz-es forma (Tisza) a folyó nevét jelölte, a c-s forma (Tice-Ticce) a folyó holtágát. Ez utóbbi mai élő név a szabolcsi Dombrádon és Beszterecen, továbbá a szlovákiai Zemplén megyében a Felső-Bodrogközben Lelesz és környékén. 560
