A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Mizser Lajos: Helynévmagyarázatok – 1248
Eperies, németül: Preschau, ruszinul: npamiB, szlovákul: Presov. A német és a ruszin nevet a szlovák közvetítette. Gregorfolua [gregorfolva]: friss alapítású községnek látszik: Gregor nevezetű ember faluja, 1332-7-ben már Geregrurlaka [geregürlaka], aztán Gergelylaka formában állapodott meg. Mai szlovák neve: Gregorovce, tudatos fordítás: 'Gergelyek (ti. települése)'. Kayutha [kajuta], később Kajáta, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A mai szlovák neve Kojatice (képzett alak!) a magyarral párhuzamosan keletkezett. Kapy [kapi]: jelentése 'gyepükapu', mai szlovák neve: Kapusany a magyarból való képzővel megtoldva: 'Kapiban lakók'. Kyussarus [küssárus]: a jelző megkülönböztető jellegű az ekkor még jelző nélküli (Nagy)Sárostól. Mai szlovák neve Maly Saris az előtag lefordításával is a magyarból való. Megepotok [megyepotok]: később előfordul Megyepataka formában is, míg a Megye alakban állapodott meg. A Tárca mellékvizéről kapta nevét a falu, egykori jelentése: 'a határ, a szélső rész patakja'. Mai szlovák neve magyar mintát tükröz: Medzany: 'Medza (= Megye) lakói'. Naas [nyás]: az -rs kapcsolatból gyakran kieshet az -r-, vö. bis 'birs', hás 'hárs'. A nyárs szónak egykor volt 'széna- és gabonaszárításra lecsonkolt ágaskaró' jelentése is, azaz eredetileg alkalmi szállás lehetett. Egyesült Ardóval (lásd ott). Mai szlovák neve: Raznany (többes szám) a magyarból való tudatos fordítás. Sarus [sarus] nem a megyét jelöli, hanem a helységet. Azonos formában 1217-ben szerepel a Váradi Regestrumban is. 1351-től jelzőt kapott Naag Sarus [nagy sarus]. A sár szó jelentése itt: 'ingovány, mocsár', a helységek és az egész megye a talaj minőségéről kapta nevét. Szlovákul: Vel'ky Saris, az előtag lefordításával a magyarból való (vö. Kyussarus). Sebefolua [sebefolva]: Sebe (a Sebestyén egyházi személynév rövidülése) nevű ember faluja. Később zöngésedéssel a Zsebefalva alakban véglegesedéit. Szlovákul: Zupcany, a magyarral párhuzamos névadással keletkezett. Sceben [szeben]: viszonylag hamar (1629-ben) megkapta a Kis- jelzőt, hogy az erdélyi Nagyszebentől megkülönböztessék. Kissé kétes hírnévre tett szert a XVII. században: ugyanis itt székelt Felső-Magyarország hóhéra. Részletesebben ír róla Jókai Mór a Szép Mikhál című regényében. A Szeben helységnév személynévi eredetű, ezt mutatja a képzett szlovák alak is: Sabinov. Scentmyhal [szentmihál vagy szentmihály]: temploma védőszentjéről kapta a nevét. Hívták Szentmihályfalvának is, de inkább Sárosszentmihálynak ismerték, hiszen az előtag pontosan lokalizál, s megkülönbözteti a számos Szentmihály nevű helységtől. Magyar mintát tükröző szlovák neve: Sarisské Michalany, azaz 'Sárosmihály népe'. Stroupotaka [sztoupotaka]: friss alapítású helység, hiszen az előtagban a mássalhangzó-torlódást még nem oldották fel, ennek jelentése: '(fél)sziget', az utótagon levő birtokos személyrag viszont azt mutatja, hogy a nevet csakis magyarok adhatták. A patak szó ekkor kezd meghonosodni, hiszen előfordul pótok (Megepotok) és potak alakban, 1390-ben már Ostropatak. 1905-ben Osztópatakra magyarosították a nevét. Szlovákul: Ostrovany, azaz 'szigetlakók'. Teuchyk [teücik]: kissé érthetetlennek érezzük, de 1394-ben Kystelghzeeknek és Nogtelghzeeknek nevezték, így már világos a névadás alapja: tölgy + szék 'cserjék, bok559
