A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Veres László: Az üvegmüvesség történetének kutatása

AZ ÜVEGMŰVESSÉG TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA VERES LÁSZLÓ Eredmények és feladatok A magyar üvegipar története alig ismert a külföldi szakemberek előtt. Mint ahogyan a régi nagyjelentőségű üvegmonográfiák szerzői, pl. Schmidt, Rademacher, Vávra, ugyanúgy az újabban napvilágot látott, egyetemes üvegművészet bemutatására vállalkozó külföldi feldolgozások készítői sem vesznek tudomást üveggyártásunk történetéről. A magyar üvegipar külföld előtti ismeretlensége már csak azért is rendkívül sajnálatos, mert az európai üvegművesség történetéről alkotott kép szegényebb lett néhány olyan magyar vonatkozású adalékkal, amely módosíthatta, alakíthatta volna az üvegművészet általános fejlődéséről vallott nézeteket. A magyar üvegipar külvilág előtti ismeretlensége az üvegtörténeti kutatásunk általános helyzetéből is következik. Az ismeretlenség oka követve visszavezethető a muzeológiai tevékenység sajátosságára és az ismereteik feldolgozási szintjére, a publikáltság fokára. A magyarországi múzeumok első üvegtárgyai a keleti eredetű és római üvegek mellett egykori uralkodók, fejedelmek és gazdag nemesi családok háztartásai kincsének számító velencei, cseh és német darabok voltak. Az ezredéves ünnepségsorozat kiállításai és a 19. század végi jelentős üvegtechnikai újításaik irányították először a figyelmet a Kárpát-medence területén előállított üvegtárgyak felé. A Magyar Nemzeti Múzeum első katalógusa, az 1825-ben megjelent Cimeliotheka magyar régiségeket felsorakoztató egységében még csak néhány üvegtárgy szerepelt. így a Baky család címerével ékesített feliratos és 1695-ös évszámmal ellátott nagy palack, vagy II. Rákóczi Ferenc hadszertári főbiztosának, Lányi Pálnak és feleségének 1708-ból való címeres, metszett talpas pohara. Az 1870-es évektől meginduló tudatos gyűjtés eredményeként a századfordulóra számottevő magyar kollekcióval rendelkezett a nemzet múzeuma. A régi magyar üvegek mellett a kortárs üvegművészet kiemelkedő emlékei is a gyűjteménybe kerültek. így a századforduló neves üvegművészének, Sovánka Istvánnak a különleges üveg keresztelőmedencéje is, amelynek felirata: „A Magyar Nemzeti Múzeumnak a Millenniumi kiállítás alkalmából ajánlja Göpfert Miklós üveggyáros Zay-Ugrócról, készítette Sovánka István".

2 Az 1879-ben megalakult Iparművészeti Múzeum törzsanyaga a Nemzeti Múzeumból került ki. Több mint 100 régi üveget, majd a keresztelőmedencét is átadták az új közgyűjteménynek, amelynek többek között az egyik jövőbeni feladata az üvegművészet hazai és külföldi emlékanyagának a gyűjtése lett. A Nemzeti Múzeum a továbbiakban elsősorban történeti jelentőségű, relikviaszámba menő üvegtárgyak gyűjtésére szakosodott. Az Iparművészeti Múzeum az I. világháború előtti évekre már nemzetközi viszonylatban is számottevő üveggyűjteménnyel rendelkezett. Az ezredéves ünnepségsorozat 1 Schmidt, R. 1912.; Rademacher, F. 1933.; Vávra, J. R. 1952. 2 Rudovics A., 2002. 464-471. 539