A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

ban 2 embert (házaspárt) temettek. A régi temetőkben egymás mellé került a nagyszülők, unokák és a közvetlen rokonok sírja. A sír megásása után a férfiak visszatértek a halottasházhoz, ahol pálinkával, sült kolbásszal kínálták meg őket. Ezek után elmentek a papért, ki reverendát öltve eljött s elbúcsúztatta a halottat. Ha mindez megtörtént, elindulhatott a gyászmenet. Útközben halottas énekeket énekeltek. A menetet a pap vezette a férfiak kíséretében. Középen a halott, utána a hozzátartozói, a menet végén pedig a nők haladtak. A halottat utolsó útjára harangszó kísérte. A sírhoz érve a lelkipásztor vigasztaló szavakat mondott a családnak. A sírásók leeresztették kötélen a koporsót. A pap és a gyülekezet imádkozott a halott lelki üdvéért. A hant készítése közben a gyülekezet zsoltárt énekelt. A hant elkészülte után rákerültek a koszorúk is, majd a pap vigaszt nyújtott a hozzátartozóknak. Végezetül a közeli rokonokat és a sírásókat meghívták a halotti torra. „Régen a lányok stafírungjukkal együtt megkapták a halálra való ruhájukat is, amely állt egy fekete szoknyából, blúzból, fodros sapkaszerű fejkötőből, amelyet „kotyfitynak" hívtak. A ruhához nyakbavaló selyemkendő, selyemkötény, fekete harisnya és zsebkendő is tartozott. (...) Az öregebb emberek, ha volt rá pénzük, koporsójukat már előre megcsináltatták, s berakták a kamrába.""

7 Manapság már nem divat háztól temetni. Különösen attól kezdve, mióta felépítették a ravatalozó épületét. Hát röviden ennyit a temetkezés hagyományáról, s most evezzünk vidámabb vizekre. A nagy gazdasági és társadalmi átalakulással a régi hagyományok, népszokások elhalványodtak. Ma csupán a hagyományőrző táboroknak köszönhetjük, hogy egyikmásik szokás mára sem szűnt meg. Régi szokás volt a fonóba járás. A lányok, asszonyok fontak, a legények itt szemelték ki az eladó lányok közül a jövendő párjukat. A fonóházban időnként daloltak, muzsikáltak és táncoltak is. A református eklézsia 1735-ös rendtartása szigorú bírságot ír elő azon gazdára, aki házánál a hangoskodást, táncot, muzsikát és borozást megengedi. Nem sok foganatja volt a tiltó rendszabályoknak, mert a fonóházi találka általános szokás volt egészen 1945-ig. Karácsonykor szokás volt betlehemezni. Ebben általában a fiatal legények játszották a szerepet és úgy járták körbe a falut. Egy kis „templommal", a betlehemi jászol makettjével járták a házakat. A jó szereplésért ajándékokat, süteményt, esetleg pénzt kaptak. Ez a szokás egy darabig még 1945 után is jelen volt a népi kultúrában."

8 A húsvét, mint fontosabb egyházi ünnep sem maradhatott el hagyományok nélkül. Hiszen a húsvét volt a fonóházhoz hasonló alkalom a legényeknek a leánynézésre. Csoportostul járták az utcákat, és bögrével vagy vederrel locsolták a lányokat friss kútvízzel. A rózsavíz vagy kölni csak 1945 után terjedt el. A locsoló legényeket a lányos háznál megvendégelték, kalapjukhoz vagy kabátjuk gomblyukába virágot, rozmaringot tűztek. A lányok hímzett zsebkendőt ajándékoztak a legényeknek. Nagy sértés volt a lánynak, ha a fiú a csizmáját törölte az ő zsebkendőjébe."

9 Népdalok, népi költők: A népdalok, népi költők „bölcsője" a vidék. De a hagyományokat szintén egy falusi zárt közösség tudja legtovább megőrizni. Ennek oka a falu előbb említett zártságában keresendő. A nagyvilág zajától, a változások szelétől régebben is, de talán még ma is igencsak el vannak szigetelve e települések. De gondoljunk csak a település méreteire: ahol mindenki ismerheti egymás s idegen aligha tudna behatolni ebbe a zárt „családias" légkörbe. Most vagyunk abban a korban, amit az informatika 117 HOMNA6127 91-92. "

8

HOMNA461 7-8. 119 Juhász B.-né: Kisgyőr 18-19. 498