A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

forradalmának is nevezünk, mikor eme zárt közösségek elkezdtek felbomlani. A népdalok, s a költészet már nem érdekli a fiatalságot úgy, s csupán azon embereknek, kik ragaszkodtak és ragaszkodnak a hagyományokhoz, köszönhetjük, hogy megmaradtak kultúránk eme gyöngyszemei. Egy korábbi fejezetben említettem Liszkay Papp Imre tanító nevét. Nem csoda, hisz egyszerre volt a reformkorszak kisgyőri tanítója, s egyben elindítója a falu néprajzi tanulmányozásának. Az azóta eltelt több mint másfél század alatt a falu sokat változott, de hagyományainak jelentős részét őrizte és őrzi ma is. Meg kell jegyeznem, hogy iskola nélkül nem igazán születhettek volna versek, vagy leírott formájukban a népdalok sem. Bár a falu nem adott eddig olyan híres költőket, mint pl. Nagyszalonta Arany Jánosa, vagy Miskolc Szabó Lőrince. De azért érdemes pár sort áldozni rájuk is, hisz ők is a falu történelmének részei. Mert sok ügyes kezű parasztember nemcsak a faragószerszámokat veszi a kezébe, hanem a tollat is. Lengyel Károly, Horváth István, Csenge József lakodalmi verseket, rigmusokat is írtak gazdasági feljegyzéseket tartalmazó füzeteikbe. De értékes vőfély verseket őriztek a Bihariak is, akiket tréfás kedvű barátjuk is megverselt: „ Valamennyi Bihari, / Többnyire mind atyafi. / Irta ezt jókedvében, / Geller János Kisgyőrben." A népdalokat, balladákat, meséket és verseket 1913/14-ben Klein Károly, egri VII. osztályos főreáliskolai tanuló gyűjtötte össze, és küldte be a Néprajzi Múzeumnak, alapjait vetve meg a későbbi népköltészeti kutatásnak. 1929-ben 10 tagú néprajzos csoport utazott Kisgyőrbe lefényképezni az építészet és a viselet emlékeit, fonográffal gyűjtve a népdalokat. 1938-ban két diák ugyancsak népdalokat gyűjtött. Majd az 1960-as években folytak nagyobb néprajzi gyűjtések a Néprajzi Múzeum és a Miskolci Múzeum (HOM) munkatársai által.

120 Ezeknek a gyűjtőutaknak nagy hasznuk lett, hisz több oldalnyi vers és népdal került be feldolgozásra várva a miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárába. Babonák: Befejezésképpen szólnék még a kisgyőri babonákról. Mert ha már enynyire belementem a folklórba, akkor vétek lenne kihagyni ezt. A babonák rövid kis történetek, melyek a népi hiedelemvilágot tükrözik. Abból a korból származnak e történetek, mikor még a világban több volt az írástudatlan, ebből kifolyólag tartottak az ismeretlentől, a természetfeletti erőktől. Az iskolák fokozatos térhódításával, az analfabétizmus és a „tudatlanság" felszámolásával csökkent a tudatlanságból fakadó félelem is. De azért ha összegyűlt a falu népe a fonóban téli esténként, néhányan szívesen anekdotáztak ilyen történeteket. E történetek szereplői általában boszorkányok, kuruzslók, szellemek. Persze az ilyen történetek nemcsak Kisgyőrre jellemzőek. Talán érdekesnek tűnhet a kisgyőri babonagyűjteményben: a boszorkányok béka- vagy macskaalakot öltve ijesztgették a kisgyőrieket. De előfordulnak olyan történetek is melyben a főszereplő halálközeli élménye miatt vált a falu halottlátó emberévé, akihez a falu lakói úgy jártak, mint egy bölcshöz. Sok babonás történetet gyűjtött össze a HOM munkatársa, Szoboszlainé az 1950-es években. Neki köszönhetően a HOM néprajzi adattárában várnak feldolgozásra ezek a történetek, hasonlóan a versekhez.

121 120

HOMNA1461 2. 121 HOMNA20. 499