A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században
elevenítik fel. Ez adta a lehetőséget, hogy részben régi épületek, köztük a templom, kaptak faragott kapukat újra. Sőt legutóbbi gyüjtőutam során fedeztem fel, hogy a gazdagabb családoknál újra divat kezd lenni a székely kapu vagy fedeles kapuforma. Afejfa: A kegyelet, az elhalt sírja fölé a megemlékezés jelét állítja. A kultikus eredettől a kegyeletes érzésen át a divatig, sok tényező hatott síremlékeinkre, míg a mai formáik kialakultak. Még mielőtt egészen belenőttünk az egységes nyugati, keresztény szellemi közösségbe, az a reformációban maga is két eléggé ellentétes irányzatra szakadt szét. Ez a tény síremlékeink alakulásában is megmutatkozik. A magyarság nagyobbik fele a katolikus vallást követte. A katolikus sírokon szinte kizárólagos a szimbolikus kereszt alkalmazása, bár kisebb-nagyobb változatok itt is előfordulnak. A magyarság másik fele a sokkal szabadabb szellemű református vallás mellett tartott ki. A református temetők fejfái sokkal változatosabb formákban jelentkeznek. Jobban érvényesülnek az ősibb hagyományok, az egyéni ízlés, és esetleg az idegen hatások is. A Bükkalja egyik leggyakoribb „ipari nyersanyaga" a fa volt. Ez elkíséri a bükki embert a bölcsőtől a sírig. Sőt azon túl is, hisz a sírra állított fejfa a halál után még évtizedekig köti össze a meghalt emlékét az élőkkel. 112 A fejfák állításának ősi eredete vitathatatlan. Egyes feltételezések szerint a reformáció után a reformátusok és unitáriusok sírjelzője. Mások szerint a honfoglalás korából őriztük meg, de az is lehet, hogy a katolikusok különültek el kereszt alakú sírjelükkel. A fejfa: fej + fa mindkét tagja finnugor eredetű (főbb fa, féj-fa, fütül való fa). A sírjel 3 részből áll. Ezek a láb, a törzs és a fej. A „láb" általában megmunkálatlan, mivel ez a föld alatti rész. A „törzs" négyzetes hasáb formájú. Előlapja a felirat, ill. a sírdíszítmények hordozója. A „fej" a törzstől határozottan jelzetten elkülönített egység, mely dús tér- és síkdíszítmények hordozója. A fejfák anyaga a környező tölgyesekből került ki. Nem okozott gondot a megfelelő anyag biztosítása. Az I. világháborúig szokásban volt, hogy a fejfát az elhunyt komája, vagy jó barátja faragta ki. A fejfák feliratai nagyon egyhangúak. A fejfák és a terméskőből faragott sírjelek helyét ma már a műkő, a márványutánzatú síremlék veszi át. Ezek a városok sírkőfaragóinak műhelyeiből kerülnek ki. A vallási szimbólumok tartalma elmosódik, jelképeik értelmetlenné válnak. 113 A régi fejfákat, azoknak egy részét, mely az idők folyamán megkopott, eltüzelik. Mára szinte teljesen eltűntek a temetőkből. Csupán egykét fejfa áll még megkopva, megrepedezve, mutatva az idő vasfogát. Az újonnan emelt fejfákra is vonatkozik a kapuknál említett divathóbort. A gazdagság egyik kifejezőeszköze lett, s a ma laikus embere csupán csak a szépet látja benne, és nem nagyon ismeri fel a hagyományok egyfajta szimbólumát. Kovácsmesterség: Bár ennek a mesterségnek nincsenek olyan mély gyökerei, mint a fafaragásnak, mégis érdemesnek tartottam megemlíteni. Manapság ugyanis legalább olyan ritkák a kovácsmesterséget űzők, mint a fafaragók. Ugyanakkor országosan évszázadokra visszanyúló mesterségnek számít. Hogy mennyire nincsenek mély gyökerei a falusi hagyományban a kovácsságnak, ezt egy életrajzi forrásrészlet is jól mutatja: „Kisgyőrben tanultam 1910 körül az apámnál. Nagyapám cseh kovács volt, a vasútnál volt Miskolcon. Apám 1882-ben jött Kisgyőrbe, Vattán tanult, ide nősült. Lópatkolás, ökörvasalás, igáskocsi javítás volt. (...) Mink fölkeltünk éjjel két órakor és dolgoztunk estig. (...) Ekevasélezés ment búzáért is. Kinek mennyi földje volt, fizetett búzát. 1/8-ad földért félvéka búzát. Felírtam a nevit és egy vonalat húztam, hogy mennyi vasat élez" 2 HOMNA6127 89. " 3 HOMNA6127 93. 496
