A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

tem. (...) Egy vonás 1 kg búza volt, ha úgy volt egyezve." Látható tehát, hogy a kovács és a családja később letelepedett a faluban. Bár korábban is voltak kovácsok a faluban, nem volt mindegyikre jellemző, hogy generációkra egy helyben maradjanak. Ezen csak a XIX. század változtatott, s ezt láthattuk a fenti forrásból is. Egyéb népszokások A lakodalom mindig nagy esemény volt nemcsak a család, de szinte az egész falu életében. Érdemes megemlíteni, hogy a kisgyőrieket régen híres bicskásoknak tartották. Az öregek elbeszélése szerint lakodalom, búcsú nem eshetett meg haláleset nélkül. 1805ben Borsod vármegye főszolgabírája rendeletet ad ki, mely szerint: „A lakodalmaknak alkalmatosságával útszákon és Helységekben, szokásban vett lövöldözések, minthogy az által gyakorta ízben sok károk veszedelmek esni szoktak, tiltassanak el. A nemtelenek 50 kemény pálca, a nemesek 24 Rhénesforint büntetést kapnak, és fegyvereiket is elszedik."

115 Persze az idők folyamán azért szelídültek a viszonyok, s balesetek csak elvétve fordulhatnak elő a lakodalmon. Az sem fegyverek által. A vőlegény barátai voltak a vőfélyek. Lakodalom előtt 3 nappal hívogattak. A lakodalom napja általában szerdára esett, ritkábban hétfőre. A szerdai napon általában minden fiatal férfi otthon volt, ezért esett szerdára a nagy nap. Egy-egy lagziba 100-150 vendéget hívtak. A vendégek ellátása fejedelmi, de az ajándék is az, amit összehordanak. Két napig tartott a lakodalom. Reggel a szakácsnők már elkezdték a sütést, főzést. A nyoszolyólányok is besegítettek a munkálatokba. Egy üveg bort kaláccsal vittek a tisztelendő úrnak, néha a kántornak, jegyzőnek is. Lakodalom előtt a legények fenyőfából „zászlót" készítettek. Ez egy 120 cm-es rúd volt, rajta kendők, pántlikák. A legények „alatta" táncoltak az utcán. Két kérő kérte meg a leendő menyasszonyt. A kérő kendőt („kalotás" kendőt) tett hajtogatva, keresztbe a mellére. Később hosszú kendőt a karjára. Amikor megesküdött a leány és a legény az Isten házában, elvégezték, ami rájuk volt bízva, hazamentek a lányos házhoz és asztalhoz ültek. Másnap, aki a menyecskével táncolt, megláncolták. Pénzért kiválthatta magát. (Ezt ma a menyecsketánc váltotta ki.) A menyasszony hozományként kapott egy ládát, kihúzható komódot. Ebbe 4 lepedőt, batyuruhát, hamvast, 2 törülközőt, 3 szakajtókendőt, 3 teljes öltözetet, szoknyát, ingeket, pendölyt, stb. adtak a lánynak.

116 A híresebb vőfélyverseket és rigmusokat lejegyezték. így maradhattak fenn mostanáig. A temető: A kisgyőri temető a református templom leégéséig (1746-ig) a falu közepén, a templomkertben volt. Csak ezután került a falu szélére, a mai helyre. Régen a temetőt részekre osztották egymás között a vallási felekezetek. Ma ez a felosztás már nincs meg. Egymás mellett található a református fej fa és a katolikus kereszt. A temetőket szinte kivétel nélkül orgonasövény övezi, gyakori az akác és a szomorúfűz is. A sírok a temetőben mindig kelet-nyugati tájolásúak. A halottak arccal kelet felé fekszenek. A fejfát általában a sír nyugati végére, az elhunyt fejéhez állítják. Temetkezés: Régen Kisgyőrben az elhunytat a ház tiszta szobájában ravatalozták fel. A gyerekek még aznap végigjárták a falut, és mindenkit elhívtak estére virrasztani, ahol halottas énekeket énekeltek a falu kántora vagy a „diktáló" irányításával. A sírt a temetés napjának reggelén az elhunyt rokonai ásták meg. A kisgyőri temető talaja rendkívül kemény, kötött, agyagos, így alkalmas a padlanos temetkezésre. Egy sírba általá""HOMNA1109 1. 115 HOMNA1461 2-3. "

6

HOMNA580ill. NA461. 497