A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

Szőlő és bor: A Bükkalja falvainak életmódjában régen igen nagy szerepet játszott a szőlő- és bortermelés. A tájegység ma is az Eger környéki borvidék keleti széle, ám a filoxéravész utáni szőlőkultúrája nem vetekedhet az azt megelőzővel. A térségi szőlő hagyománya a 14-15. századra nyúlik vissza. Ezt azok az oklevelek is bizonyíthatják, melyek a szőlőalapításra, adásvételre utalhatnak. Kisgyőr esetében a már korábban emlegetett 1497-es oklevél, a Specificatio Vinearum: „In promontorio Kis Győriensi per subditos eiusdem loci ante comptures annos in Pesté demortuos possessarum, et per ipsos ab alienatarum, actuque apud diversos in pignore exi Aentium. In őrig sed ab (...) subscriptione. Anno Praemissa specificatio quarenda est Neo Regestratorum actorum fasciculi 1497" A 18. századi urbáriumok arról tanúskodnak, hogy egyrészt nagy mennyiségű szőlő terem, s a szőlőkből 2-3 kapás terület kiad egy hordóra való bort, másfelől kiemelkedő e bor minősége is. Kisgyőr urbáriuma említi, hogy: „... az aszú szőlőbűi pedig akkor - ti. az 1755-ös contractust megelőzően - dézsmát nem adtunk."

66 Nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy a bort akkoriban hol árusították, elvitték-e más tájra eladni, de aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy középkori gyökerei lehetnek a bükkaljai bor alföldi árusításának. A recens néprajzi adatok azt bizonyítják, hogy a Bükkalja történelmi borvidékének terméséből jelentős mennyiséget szállítottak a hegység belső, magasabb részeinek településeire, valamint az Alföldre is. A táj egykor híres borán jelentős volumenű termékcsere alakult ki, amely egészen az elmúlt évtizedekig nyomon követhető. Az 1853-as császári pátens segítette és siettette a paraszti tulajdon kialakulását és rögzítését a szőlőkben is. Majd 1867 után elkezdődött a szőlők statisztikai felmérése. Az adatok feldolgozását Magyarországon Keleti Károly kezdte el. A statisztikák a szőlők tényleges területét rögzítő megyei összesítések a községektől és a törvényhatósági jogú városoktól begyűjtött adatok alapján készültek el. A táblázatok először rögzítették a községekben levő szőlőbirtokosok számát, majd a szőlő nagyságát kataszteri holdban és négyszögölben.

67 Karácsony körül volt nagy keletje a borkereskedelemnek. Felvitték a bort a Bükkaljáról Ózd környékére az ipari ül. a bányásztelepülésekre is. Kis tételben az asszonyok is kereskedtek borral. A kisgyőri asszonyok Geszten, Kacson, Tibolddarócon vásárolták meg a bort, és úgy vitték azt árulni a hutákba. A hutatelepülésekről, ahol nem termett meg a szőlő, lejártak borért a Bükkaljára. A bükkszentkeresztiek Geszten, Sályban és Kisgyőrben vették meg a bort.

68 Kisgyőrt, fekvése alapján alkalmassá tette a szőlőtermesztésre, ül. ennek alapján a bortermelésre. Persze a kisgyőri bor híre messze nem volt azonos az egri vagy a tokaji hegyvidék híres boraival. Viszont a filoxéra 19. századvégi pusztításáig sok szőlőt termeltek. Bortizedet fizettek az uradalomba, de még az egyházi adókba, tanító és nótárius béribe is szerepel a bor fizetési eszközként. Jó borára már az 1713-ban készült pecsétje is felhívja a figyelmet. Ez került fel a későbbi falucímerre is: egy kar szőlőfürtöt emel.

69 De jól mutatja ezt Bihari György számadási füzete is. Ebben lejegyezte az évenkénti fizetnivalóját az egyház számára: „1877-re fizetett 1 véka gabonát, 16 icce mustot, 1888-ra 2 véka gabonát és 16 icce mustot."

7 Kisgyőr vízszegénységére és borgazdaságára utal a környéken régen ismert mondásnak MOLE156 92/1. B-A-ZmLt IV.501/b XXII.I.295. RáczÁ. (főszerk): 2003. 62-64. VigaGy., 1986.26-27. HOMNA565 4. HOMNA1531. 484