A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

dák saját erdejéből került ki, részben az erdészettől váltották, mert juttatás a felszabadulás előtt nem volt. A fa fuvarozása főképp télen zajlott. Ez kisebb volumenű volt a mezei munkák rövid szüneteiben. A háború alatt az asszonyok vitték a fát az Alföldre árulni. Jelentős mennyiségű fát fuvaroztak az Alföld felé a kisgyőriek is.

45 1910-ig az erdőmunkáért két szekér fát kaptak járandóságként, főleg tűzifát. Ezt szállították el Mezőkeresztesre, s máshová az Alföld felé, ahol pénzért adták, vagy takarmányra, kukoricára cserélték. Különösen sokat megfordultak a dél-borsodi síkságon, valamint a Hejő menti falvakban. Eljutottak a Tiszántúlra: megfordultak Görbeházán, Hajdúnánáson is. Tiszafürednél keltek át a folyón. A pénz és a takarmány mellett volt, hogy 1 szekér dinnyére cseréltek 1 szekér fát, és a gyümölcsöt a falujukban adták el.

46 A fával való fuvarozás jelentős hasznot biztosított a Bükk-vidéki falvak számára. Ez különösen a fuvarosokat hozta előnyös helyzetbe, akik nem bajlódtak a kitermeléssel, csak a fuvarral. Korábban a földesúri fuvarból is haszon származott. Például a kisgyőri urbárium meghatározta, hogyha a fuvaros útja 1 hét vagy annál több, akkor a szállás és ellátás költségeit az uraság köteles állni. Valamint az egyhetes út levonható volt a kézi robotból.

47 A fakereskedelem is tanulságos a néprajzi vizsgálatok számára, de ennél érdekesebb a fából készített termékek körének, típusainak, elterjedésének vizsgálata. A Bükkvidék falvaiban magas szintű volt a famegmunkálás. Termékeik távolabbi tájakra is eljutottak. A Bükk falvainak népe az erdészet számára is nagy mennyiségű faárut gyártott, s a fatermékekkel való közvetlen termékcsere csupán az egyik módja volt az ez irányú tevékenységeknek. Az állami erdészet számára készített eszközök, fatermékek különböző csatornákon ugyancsak bekerültek a tájak közti termékcsere rendszerébe. Az erdővidék népe szinte mindent meg tudott faragni a fából, ám csak egy szűkebb termékskála volt az, amely szerepet kapott az alföldi árucserében. Ennek elsődleges oka az, hogy csak azokra az eszközökre tartott igényt az Alföld népessége, amelyeket önmaga nem tudott előállítani.

48 A fából készített gazdasági eszközök között kiemelkedő jelentőséggel bírt a járom. Különösen Cserépfalu, Nagyvisnyó, Répáshuta és Kisgyőr járomfaragói voltak híresek, bár nem kizárt, hogy hírnevüket elsősorban a faragott, cifra jármoknak köszönhetik. Míg a többi településen nem volt szokás a járom faragással történő díszítése. Feltűnő azonban, hogy falvaink nemegyszer nem önmagukat, hanem a szomszédos településeket tartják járomfaragó falunak. Például a Bükkszentlászlóiak Kisgyőrt nevezik meg járomkészítő faluként.

49 A bükki falvak díszes jármai nagy távolságra eljutottak az Alföldre is. A Bükk-vidék falvaiban gyakran felbukkan a kisgyőriek leveles ággal, tulipánnal, hornyolt növényi motívumokkal díszített faragott járma. Kiterjedt kereskedelem folyt a Bükk-vidék falvaiban készített favillákkal is. Nagy jelentőséggel bírtak a kenderfeldolgozás eszközkészletének készítésében, alakításában. Különösen fontos volt e vonatkozásban Balaton és Cserépfalu, Kisgyőr és Varbó szerepe.

50 Kisgyőrből tehát főleg jármot, szekértalpat vittek árulni, de készítettek kaszanyeleket és gereblyéket is. A II. világháború után rövid ideig hátikosarakat is fontak. Az anyagot Bükkszentkereszten és Bükkszentlászlón szerezték be, a kész kosarakat pedig a Bükkalja falvaiban és Miskolcon árusították. A fafaragás elsősorban a szegényebb, kisföldü vagy zsellér emberek VigaGy., 1986. 85-86. VigaGy., 1986.88-89. B-A-ZmLt IV.501/b XXII.I.295. VigaGy., 1986.89-92. Viga Gy., 1986. 93. Viga Gy., 1986. 94-95. 479