A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

Tény, hogy később a fakeretbe foglalt palatábla, a hozzá tartozó palavesszővel országosan elterjedt oktatási segédeszköz lett. A helyi iskolában még az 1930-as években is használták. Hogy mennyire fontosnak tartották már ekkoriban az oktatást, azt szintén jól bizonyítja egy jegyzőkönyvi bejegyzés 1750-ből. Ez egy egyházi rendtartásról szól, s ennek IX. punctum-a szerint: akik nem hajlandók templomba járni és ezenfelül a gyermekeiket nem engedik az oskolába pénz büntetésben részesülnek.

33 A református egyház protokollumában 11 pontban szedték össze az iskolára vonatkozó fontosabb feljegyzéseket. Ezekben szerepelt az oskola ingó és ingatlan jószágai, az oskolában tanuló „férjfi- és leány-gyermekeknek" neveik, az oskolát látogató urak látogatásának ideje, valamint a Nevezetes oskolai történetek.

34 A tanító járandóságát természetben állapították meg. 1800-ban ez a következő volt: „Minden házaspártól vagy minden ágytól, amint szokták mondani, 1 véka búza vagy gabona (rozs). Az özvegytől félvéka. Minden gyermektől, akár férfi, akár lány gyermek fizettek: 6 itsze mustot, 1 véka zabot vagy 4 garast, 1 csirkét, 4 tojást. Míg a fűtésnek ideje vagyon, egy-egy darab fát minden reggel, mind délután vinni kell, s azzal melegítették az oskola belsejét."

35 A természetbeni járandóság, ha részleteiben változott is valamit, de alapjában véve fennmaradt 1949-ig, az iskola államosításáig. A következő jelentős tanítója a falunak Liszkay Papp Imre volt (sz. 1799-/18351854 f/)- A reformkor jellegzetes szellemét hozta magával a faluba, ahol letelepedvén haláláig tanított itt, mint jeles elődje. Bár az irodalom egyáltalán nem foglalkozik ezzel, de én érdemesnek tartottam megemlíteni, hogy e jeles tanító barátja volt Tompa Mihály is, aki gyakorta járt erre a vidékre. Ezt bizonyítja egy levél is melyet Tompa Mihály írt Liszkay Papp Imrének 1846 januárjában. 1846 januárjának egyik hideg havas délelőttjén ugyancsak meglepődhetett Liszkay Papp Imre tanító, amikor bekopogtatott hozzá a postás. Az erdős, hegyektől körülvett Kisgyőrben a levélhordó nagyon ritka vendég volt, s más idegen sem nagyon járt akkoriban erre. A levél írója régi kedves vendég és jó barát, Tompa Mihály költő volt. A levél megszólítása: „Édes kedves bátyám!"- is ezt bizonyítja. A levélben ír a költő arról, hogy hogysmint van Pesten. Majd így folytatja: „Napjainkban a politica miatt a szépirodalom igen nagy figyelmet fordít a népre és annak életére. Összeszedetnek a népdalok, népmondák stb. Kérésem ez: legyen szíves kedves bátyám azon játékokat leírni nekem, melyet a lányok vasárnap a pusztán vagy páston énekelni szoktak. (...) Tegye meg kérésem édes bátyám! Meggondolván azt, hogyha feldolgozása sikerül, ez a boldogság egy pár száz forintot adhat szűkölködő öccsének. Pest, 10-ik jan. 1846."

36 Ennek a levélnek nem tudott Liszkay Papp Imre ellenállni, s gyűjtésével kezdődött meg ennek a falunak a néprajzi tanulmányozása. A falu és az oskola életét néha tragédiák dúlták fel. Ezt több bejegyzés is alátámasztotta: „1817. november elején eljött a veres himlő, és a helyiségbeli 2-10 esztendős gyermekek közül eltemetett 28-at, akik közül 9en iskolások voltak. 1836. esztendőben 6 hónap alatt 6 oskolás gyermek halt meg csaknem egymás után görcs és főfájás nyavalyában. Az 1842. esztendőben beütött helységünkbe a fehér és veres himlős pecsét, amely nyavalyába egy hónap alatt 8 oskolás Kisgyőri parókián talált egyházi vegyes jegyzőkönyvek részlete (1750-1800). HOMNA565 1-2. http://free.x3.hu/kisgyor

: Juhász B.-né: Kisgyör 20. HOMNA461 ill. NA703. 476