A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

Nagy változás kezdődött el az 1683-as esztendővel, mikor is kezdetét veszi a török kiűzése. Ezekben a viharos esztendőkben sem kerülték el az adóösszeírók a falvak népét. Ilyen összeírok látogatták meg Kisgyőrt is 1682-ben: „Kisgyőr pagus Praterca sünt ubiquotpraekia eg quibus nulla utilitate. (...)" Az összeírást egy táblázatba rakták. Függőlegesen a családok neveit, míg vízszintesen, hogy mely állatból mennyit tartottak (boves; vacca; porci; equi). Ebből sok érdekes adat szűrhető le a községre vonatkozóan. Ez az első olyan okirat, melyben a családok neveik alapján vannak felsorolva. Ez alapján 24 ott élő családot számoltam össze. Összeírták a családok által tartott állatokat s azok számát. A község jellegzetes háziállatai ekkoriban az ökrök, tehenek, disznók és lovak. A Bükk-vidék 1688-ban szabadult meg végleg a török iga alól. Megkezdődhetett a térség újjáépítése, s lassan megindult a migráció is, mely felfrissíti a haldokló településeket és igyekszik azokat újra virágzóvá, gazdálkodásra alkalmassá tenni. A török helyett most viszont a német fosztogat, ahol lehet. A miskolci járásból például ekkortájt 17 220 forint értékben raboltak a szegény népektől.

19 A császári katonaság ellátása újabb teher volt a falvak népeinek. Az 1697-es hegyaljai felkelés okán Borsod 1000 köböl gabonával és 70 szekérnyi élelemmel tartozott a császáriaknak.

20 A 18. század békésnek ígérkezett. Kisebb kizökkenést csak a század eleji Rákócziszabadságharc (1703-1711) okozott. Emiatt 1711 után Borsod csak 200 arany árán válthatta meg az udvar jóindulatát. Megkezdődhetett a térség lassú, de biztos fejlődése is. 1702-től a diósgyőri uradalmat a hozzá tartozó településekkel együtt már nem zálogosították el többé. Az udvari kamara kezelésébe került és ez az állapot 1858-ig, az uradalom felszámolásáig így maradt. A 18. század eleji fokozatos belső migrációs hullám Kisgyőrt is érintette. Ekkoriban a paraszti családokon kívül megjelentek a már korábban említett armalista kisnemesi elemek. A bevándorlók a felvidékről, Bihar vármegyéből és Erdély területéről érkeztek. Azt, hogy a kisnemesi rétegből származtak, ma leginkább az egyházi anyakönyvekből olvashatjuk ki. A térségben ugyanis ekkoriban kezdték vezetni az egyházi anyakönyveket: Bogácson 1724-től; Cserépfalun 1746-tól; Tardon 1706-tól; Borsodgeszten 1764től.

21 Kisgyőrben az 1735. évtől kezdve vezették, s a kisnemesi családok nevei előtt szerepelt a Ns (nobilis) rövidítés, mint Ns Bihary, Ns Horváth, Ns Csenge családoknál. Valószínű, hogy valamikor fegyveres szolgálataikért kaphatták meg a majorsági földekből kihasított telket és jogot a megkülönböztető előnévre.

22 A 18. századi adóösszeírásokban is szerepeltek neveik, viszont a paraszti rétegtől elkülönülve alkottak egy-egy csoportot. A legelső ilyen összeírás, ahol elkülönítve és név szerint tüntették fel az egyes családokat 1722-ben készült el. Ebben a 7 jobbágycsalád mellett 10 úgynevezett „fizetős nemes" (nobiles taxautes) család és 12 „kivételezett úri" (domus exemptae) család volt feltüntetve.

23 Egy 1720-ban készült összeírásból képet kaphatunk a gazdaságról, az adózókról: „ Possessio Kisgyőr Sessiones taxales integra habentui —70 Solventes L. 40 capit -666,66 2

A 18 MOL El 56 5/3 19 Csíkvári A., 1939. I. xészA5-41. 20 Csíkvári A., 1939. I. rész 46^17. 21 Kápolnai /., 2002. 361., 385., 432., 545. 22

HOMNA6127 12. 23 MOL E156 83/11. 472