A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

Coloni carditary in integris sessionibus residentes elantus —7 Habentus hie vinesla (...) Subditorum in drum terrestrem devoluta qua per extraness, in medietate excolontua et pro una medietate intulerunt (...). " Az 1720-as, '30-as években készült összeírásokban ezek a különbségtételek továbbra is kivehetők. Csupán az utóbbi „úri" családokról nem közöl adatokat. Az 1715-ös országgyűlésen megszavazzák a megyénkénti adózásokat. A volt hódoltsági területekre nézve úgy határoztak - és ez Borsodra is vonatkozott -, hogy az új telepítésű lakosok és szolgák feleannyi adót fizessenek, mint a jobbágyok. Továbbá a törvény idevonatkozó oldala azt is kimondta, hogy a paraszttelken lakó nemesek (armalisták vagy kuriálisok) a községnek fizessék be adójukat. Jellemző volt még az országra, hogy az idegen katonaságot el kellett látni porcióval (orális porció: 2 font kenyér, 1 font marhahús, 1 icce sör vagy bor naponta; equinális porció: 6 font széna és abrak valamint 1 font szalma). A térség gazdaságában új jelenség az üveghuták, majd a vaskohászat megjelenése. E két manufakturális gazdaság kötődött az erdőgazdasághoz is. De minderről egy külön fejezetben szólnék. A felvilágosodás évszázadában újításként hat Mária Terézia úrbérrendelkezésre vonatkozó urbáriuma. Ezt az 1764-es országgyűlésen kezdik megtárgyalni. Célja a földesúr és a jobbágy közti viszony elrendezése. Térségünkben az urbárium bevezetése előtt a községek urbárium-ügyeit az úriszéken tárgyalták meg. Névery Ignác diósgyőri prefektus nevéhez fűződik többek közt a kisgyőri urbárium megalkotása is. Kisgyőr 1771-ben kapott urbáriumot több környékbeli településsel együtt. Ebben részletezik leginkább a jobbágy haszonvételeit, az adózást, valamint a bűncselekményekért kapható büntetéseket. A haszonvételekből leginkább kiemelendő a bor árusítása, melyet egy 1550-ben keletkezett törvény alapján került az urbáriumba (ezek szerint a bort Szent Mihály-naptól Szent György-napig szabadott árulni).

25 A kisgyőriek a földesúrnak kötelesek voltak fizetni fejenként 1 forint adót valamint 2 csirkét, 2 kappant, 12 tojást, 1 icce főzött vajat. A telkes gazdák ezen kívül évente 1 borjút vagy 1 forint 30 krajcárt voltak kötelesek fizetni. Ezen kívül tartoztak évente 1 hosszúfuvarral, minimum 1 napi járóföldnyi távra. A házas zselléreknek 18, a hazátlan zselléreknek 12 nap kézi robotot kellett évente ledolgozniuk. A kézi robotot pénzben megválthatták, ám ez nem volt kötelező. A falu a földesúr jóváhagyásával, az őáltala ajánlott 3 személyből választhatta meg a bírót. A bíró a falu ügyeinek felelőse volt. Nótáriust és jegyzőket viszont a falu önállóan választhatott.

26 Ez csupán csak egy kis részlet az urbáriumból, de mindez jól körvonalazza a falu életének, gazdaságának képét. Az urbárium nem maradt visszhang nélkül. Ezt egy 1776-ban, magyarul íródott levél (melyet a kisgyőri elöljárók írtak) bizonyítja: „Alább irattal egy részrül Tekéntetes Diós-Győri Dominiummal Caalis Prefectussa, más részről azon dominiumhoz tartozandó Kis-Győr nevezetű helységhnek hites bíráji és lakossai ez levelünk által jelentjük: hogy minekutánna több rendbéli alázatos Instantiankal az felséges földesurainktul kinyertük volna, hogy a mi határunknak mivoltához képest, melyből mindennapi adózásunkat és élelmünket vesszük, hogy az által az köztehernek viselésére is inkább alkalmatosabbakká tétettessünk robottyainkat, és más adózásainkat bizonyos mértékletes kész pénz fizetéssel felváltatnánk. (...)"

27 MOL El56 5/4. B-A-ZmLt IV.501/b XX1I.I.295. B-A-ZmLt IV.501/b XXII.1.295. MOLE156 168/36. 473