A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

száll az örökség, kik hozomány gyanánt továbbörökítik a Bedegi Nyáry családra és a Homonnay családra. Végül a Heller és Török család birtokolta. Ahány család, annyi várkapitány. A vár és az uradalom mindezt érthetően megsínylette. Dél-Borsodban jelentős birtokos volt még az egyház, főleg az egri káptalan. A 16. század elején mintegy 80 portával rendelkezett. Kisgyőr az egri káptalannal szerződésbe lépett, s ennek értelmében 300 forintot fizetett. Valamint 25 öl fát hordott és minden gazda 3 napot szolgált. A község bortizedet fizetett, de mikor a házi kezelésbe került, 500 forint lett a cenzus. A marhával bíró gazdák 83 öl, a gyalogos emberek 96 öl fát vágtak a megnőtt cenzus miatt. A „békés hódoltság" időszakában a községek kisebb mértékben csökkentek. A gabonatermelés kisebb növekedése mellett jelentősen nőtt a szántógazdaságok száma. Mindez a szőlőgazdaság rendkívül erőteljes növekedésében testesül meg, illetve a bortermelés ettől is nagyobb mérvű növekedésében. Említésre méltó dolog Kisgyőr esetében is, hogy a térségben megnövekszik a juhtartás fontossága. A juhtartók egy része szántóművelő volt, de megjelentek az önálló juhászgazdaságok is. Az 1570-es években a következő a helyzet: egyedül Csat rendelkezett külön juhtartó gazdasággal is, a 7 szántómüvelő gazdaságban 322 juh volt + a 2 juhtartó gazdaságában még 230 juhval rendelkezett. A többi települések, beleértve Kisgyőrt is, csak a szántóművelő gazdaságon belül tartottak néhány juhot. így Dél-Borsod a megye legjelentősebb juhtenyésztő területévé lett, s ez a térség gazdasági értékét jelentősen növelte.

15 Az 1590-es években változás állt be a juhtartó községekben. 22 községben tartanak juhot. 86 gazdaságban 19 önálló juhászgazdaság van. Ezek között továbbra is jelentős Csat, Montaj, Tárd és Kisgyőr. Kisgyőrben nő a juhok száma (1570 körül még csak 151 juhval gazdálkodnak, 1590-ben már 174 juh), és elterjedt a kecske is a gazdaságban (80 kecske).

1 A feudális gazdaság és társadalom szolgáló népességének összefoglaló egysége és neve a jobbágyság volt. Ezen népesség része volt a házzal rendelkező jobbágy és a földdel egyáltalán, vagy csak részlegesen rendelkező zsellér. Ez Magyarország és a régió valamennyi kisebb vagy nagyobb települését jellemezte. A jobbágy földje a földbirtokos tulajdonában volt, annak a jobbágy csak használója. Saját tulajdonát képezte a maga építette ház, a munkaeszközök és az állatállomány. A földesúri szolgáltatások közül kiemelkedik a kilenced, mely bizonyos termékek egy-kilenced része, ami voltaképpen a termés tizede volt, másfelől az élőmunka-szolgáltatás (robot), amit ugyancsak a teleknagyság függvényében a jobbágy a földesúr földjén (majorság) teljesített.

17 A 15 éves háború már átvezetett a 17. századba, melyben a vidéknek változatlanul a hódoltsággal járó terhet kellett cipelnie. A 17. században Borsod vármegye (így térségünk is) többször került Erdély látókörébe. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613— 1629) idején a 30 éves háború egyik békekötésekor (1621) Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg, Ugocsa, Szabolcs és Szatmár vármegyéket Erdélyhez csatolják hivatalosan. Ettől kezdve hol a Királyi Magyarország része, hol pedig a fejedelem birtokolja őket. De fontos személyekké váltak a térség életében a Rákócziak is, valamint Thököly Imre, aki egy időre Felső-Magyarország fejedelmévé vált. A harcok szünetében folytatódott az a fejlődés, mely korábban a „békés hódoltság" időszakában is érvényesülhetett. 14 Csíkvári A., 1939. IV. rész 76-77. 15 Lehoczky A., 1997. 136-137. 16 Lehoczky A., 1997. 140. 17 Lehoczky A., 1997. 118. 471