A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

vették át. István nádor halála után fiai érthetetlen módon szembefordultak a királlyal, s így a Rozgonyi Győző az Ákos nemzetség birtokát is elkobozta (1316). Ettől kezdve a diósgyőri uradalom királyi birtokként szerepelt, amit a király a hozzá hü embereknek adományozhatott. Elsőként az Ákosok után Debreceni Dousa (Dózsa), erdélyi vajda kapja meg, majd őt a Szécsiek követik, mint a térség feltörekvő nagybirtokos családja. A 13. század végére és a 14. században már világos képet kaphatunk magáról az uradalomról és azokról a szolgáltató falvakról, melyek hozzá tartoztak. Ezek: Diósgyőr község, Felső-Barcika, Ludna, Varbó, Paraszna, Kondó, Ecseg, Arnót, Alsó- és FelsőZsolcza, Kisgyewr, Aranyos, Mohi, Poga, Ernőd, Szalonta, Nagycsécs, Őrös, Szederkény, Kisfalud, Radistyán, Kápolna, Nyék, Tuulvosd, Isztring, Odolmány, Zelpeste? Ez utóbbi négy falu a török idejére teljesen elnéptelenedett. Itt megemlítenék még két későbbi mezővárost, Mezőkövesdet és Keresztest, melyek az uradalom déli határát képezték, s melyek 1365-től mezővárosi rangot kaptak. A 14. század békés századnak bizonyult e településekre nézve. Nagy Lajos idején még egy kisebb virágkorszak is beköszöntött, miután a király fontosabb székhellyé emelte ki Diósgyőrt. A későbbiekben királynéi jegyajándékká vált, és ez így is maradt a török kor beköszöntéig, amikor az uradalomból zálogbirtok lett. Ezt a békés átmeneti fejlődést akasztották meg a 15. században a térségben megjelenő husziták. A cseh földről menekült husziták a térségben nem éppen jó szándékkal tevékenykedtek. Inkább rablók módjára vetették magukat a békés falvakra, s raboltak, fosztogattak. A legnehezebb időszak akkor köszöntött a vidékre, mikor V. László (14401458) anyja, Erzsébet anyakirályné Jan Giskrát, a cseh huszita vezért nevezte ki FelsőMagyarország főkapitányává. Giskra igyekezett a térség földesurává válni, ezért 1440ben feleségül vette Rozgonyi Annát. Borsod megyében az időszak legjelentősebb hatalmassága Bebek Imre. Erzsébettől megkapta Diósgyőr várát, s ez Borsod hatalmi központjává vált. Giskra 1445-ben - Bebek Imrével és Rozgonyi Györggyel együtt - egyike lett az országos főkapitányoknak.

4 A huszita rablóbandák ellen Hunyadi János lép fel először a térségben. 1451-ben eredmények nélkül egy árulás miatt kénytelen visszavonulni a törökverő. De az ország határainak külső védelme elszólítja a további harcoktól. Helyét a későbbiekben fia, I. Mátyás (1458-1490) veszi át. A király személyesen indul a csehek ellen. Előbb Egernél gyűjti össze híveit, majd a Sajó völgyébe ment, és sorra elfoglalta az ottani várakat. Giskra a végső pusztulást elkerülvén behódolt Mátyásnak (1472), s megbékélt vele. Giskra a békéért cserébe megkapta Lippa és Sólymos várát, így ért véget a huszita mozgalom a Felvidéken. Persze a huszita emlékek nem tűntek el nyomtalanul. Több településben, köztük Kisgyőr népében is mély nyomokat hagytak. Ezek leginkább a helynevek gyűjtéséből derülnek ki. Ilyen helyek Kisgyőrben a Csehbérc és Cseh-völgy, ez utóbbi szép lapályos völgy, nevét a régi időben a csehektől nyerhette. De rablófészeknek használható volt még ekkoriban a Halomvár, Kisgyőr és Harsány határvonalán, valamint az Alsó-Kecskevár.

5 Kisgyőr és térsége gazdaságilag ekkoriban főként az erdőre támaszkodott. Mezőgazdasága nagyon minimális, viszont ekkoriban terjedt el a szőlőművelés. A kisgyőri „hegyek" szőlőségeiről legkorábban egy 1497-ben kelt okiratból tudunk. Tehát nagyon valószínű, hogy már a törökök megjelenése előtt jelentős lehetett errefelé a szőlő- és 3 Borovszky S., 1909.5-15. 4 LehoczkyA., 1997.93-94. 5 Lehoczky A., 1997.97-99. 468