A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében

év korkülönbséget jelent. A cigányság esetében nem ritka jelenség a gyermekházasság, sőt találkozhatunk még a leányrablás szokásával is,

29 tudjuk, hogy sokszor nem köttetett közöttük törvényes házasság, sokszor éppen a fiatalkor miatt, de a párok egy háztartásban, a cigány közösség által elfogadott házastársi viszonyban éltek. A nagy korkülönbség oka is az lehet, hogy a cigány férfiaknak biztosítaniuk kellett a család megélhetését, és a cigányság körében nem volt ritka, hogy a lányokat megvették családjuktól. A korai házasság velejárója volt, hogy egészen fiatalon, sokszor még gyermekkorban már megszülték első gyermeküket, erre jó példák akadnak mindkét megyében. Gömör megyében az Alsó Szuhai 24 éves Kovács Elizabethának 12 éves lánya van, a Torna megyei Udvarnokon, Nanu Katalin 30 éves asszonynak már egy 17 éves fia van. Sokszor ezek az adatok túlzásnak tűnhetnek, de az összeírások bizonytalan volta miatt kénytelenek vagyunk ezeket az adatokat elfogadni. A korai „házasság" szokása az összeírás két másik területén is tetten érhető. Ez a két terület azért is fontos, mert egyik esetben nem állhat fent a tévedés lehetősége, míg a másik esetben ugyan előfordulhat pontatlanság, de a többi eredménnyel összevetve alátámasztja a korai együttélés és gyermekvállalás teóriáját. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az összeírások elkészítésekor a feladattal megbízottak minden külön háztartásban élőt elkülönült családként írtak össze, tekintet nélkül életkorára, vagy hivatalos házasságkötésre. Ha feltételezzük, hogy a cigánylányok korán házasodtak, akkor a összeírások elemzésekor ennek nyomára kellene bukkannunk. Ezek a nyomok meg is találhatóak, mégpedig két esetben is. Az egyik ilyen nyom a lány- és fiúgyermekek átlagéletkora a családokban, Torna megye esetében az eltérés majdnem egy, míg Gömör megyében másfél év átlagéletkor-különbség mutatkozik meg. A másik arányszám, amely alátámasztani látszik a cigánylány közösségben történő korai házasságot, az a családokban jelenlévő fiú- és lánygyermekek számaránya között tapasztalható különbség. Természetesen Mária Terézia korában a lányok fiatalkori házasodása nem egyedülállóan a cigányságnál megfigyelhető jelenség, a nem cigány lakosság körében végzett elemzések valószínűleg hasonló eredményeket hoznának. A családi kereteket vizsgálandó, már csak egyetlen témakör maradt, vajon a cigány családokban a korai együttélés és a korai gyermekvállalás együttjárója volt-e az egy családon belüli sok gyerek. Az elemzés első ránézésre nem ezt mutatja. Az egy cigánycsaládrajutó gyermekek száma Torna megyében 2,86, míg Gömör megyében 2,3. Népesebb családoknál általában 5-8 gyermeket jegyeztek fel, ennél nagyobb gyermekszám nem fordul elő. Ez az eredmény azonban félrevezető lehet, hisz tudjuk, hogy a cigányság lélekszáma folyamatosan nőtt Magyarországon, amit nem lehet teljes egészében a folyamatos bevándorlással magyarázni. Ahhoz, hogy egy adott népréteg demográfiailag gyarapodó tendenciát mutasson, minimálisan 3 gyermeknek kell születnie egy családban, de az összeírás eredményeiből nem ez tűnik ki. A probléma a már említett együttélés és ennek regisztrációja az összeírásban. Ezt támasztja alá Bódi Zsuzsa munkája is,

30 ott Pest megye esetében a négy vizsgált járásból kettőben csak a gyermekkel rendelkező párokat vették külön családnak, kettőben pedig minden együtt élő párt. Itt minden esetben az a személy, aki valakivel együtt élt, nem szüleihez került bejegyzésre, hanem különálló családként írták össze, ezért nem számolhatunk velük, mint gyermekekkel, hanem felnőttként kell számításba vennünk őket. A vizsgált két összeírás azonban nem ad lehetőséget arra, hogy ezt a problémát kiküszöböljük, ezért adódik különbség a statisztika és a tapasztaltak között. FraserAngus, Sir 2000. 217-218. Magyarországi cigány összeírás a 18. században. 1992. 16. 429