A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

fenntartás nélkül elfogadja Gömbös programját, ezt annak ismeretében tette, hogy meg volt győződve Gömbös minden körülmények közötti egypártiságáról. A megállapodás ezért született, amely szerint Eckhardt megfogalmazásában: „mindenki - ti. a két párt képviselői - külön agitál, nyilvános együttműködés nincs, a miniszterelnök felelősséget vállal érte, hogy azoknak a kisgazdapárti jelölteknek a mozgását, akiknek beválasztására súlyt helyez Eckhardt, a közigazgatás nem gátolja, hanem óvatosan támogatja, s az ilyenekkel szemben Gömbösek nem állítanak komoly jelöltet. Eckhardt a saját listáját átadta Gömbösnek." Lukács Béla, Miskolc későbbi - választások utáni - főispánja erre úgy emlékezett vissza, hogy a kisgazdák listáját valóban megkapták a megyék, de azzal, hogy ezek a jelöltek semmiképpen sem lehetnek képviselők. (Ezt igazolni látszik Kompolt és Debrecen példája, ahol a kisgazdákat váratlan, előre megtervezettnek tűnő atrocitások érték. Pl. Soltész János miskolci ügyvédet, aki Eckhardt választási győzelme esetén helyére lépett volna az ottani választási kerületben, a csendőrök már Miskolcon letartóztatták.) A paktummal kapcsolatban Borbély-Maczky Emil, Borsod vármegye főispánja - Gömbös feltétel nélküli híve és barátja - úgy nyilatkozott, hogy annak megszületéséről valóban kaptak távirati üzenetet a miniszterelnöktől. Amikor a paktum felbomlása a sajtóban megjelent, az ellen a megyei főispán sem tiltakozott. Miskolc példája azért volt különleges, mert itt részben Eckhardnak volt nagy a támogatottsága, részben pedig a Keresztény Munkások és Polgárok Szövetségének. így megválasztása kormánypárti segítség nélkül is biztosnak látszott. A paktum viszont azt jelentette, hogy a Kisgazdapárt és a Nemzeti Egység Pártja választási frontban tömörült Miskolci Egyesült Keresztény Nemzeti Front néven. A kortárs politikus-újságíró szerint „a párthívek zúgtak mind a két oldalon. A Nemzeti Egység Pártjának miskolci tagjai presztízsveszteséget láttak a második és negyedik helyben, bár tudták, hogy Eckhardt népszerűségével szemben Miskolc a párt egy tagja - még a miniszter - sem vehetné fel a harcot. A Keresztény Munkások és Polgárok oldalán meg azért zúgtak, mert tudták, hogy a kormánypárt segítsége nélkül is megválasztották volna Eckhardt Tibort."

44 Eckhardt Tibor mögött másodikként jelölték Görgey Lászlót (aki 1926-1930 között is pótképviselő volt), majd még egy-egy képviselőjét a pártoknak (akik nem voltak ismertek Miskolcon). A Keresztény Nemzeti Front 8526 szavazattal első lett a választásokon. Görgey a kormánypártot is mentegetve fogalmazta meg, hogy „együtt vagyunk egy eszme, a keresztény nemzeti eszme szolgálatában... A párt szeme előtt egy cél lebegett, hogy Miskolc keresztény társadalmának megbonthatatlan egységét ismét töretlen valósággá kovácsolják össze a baloldalról jövő kísérletekkel szemben."

45 A vasutasok és részben a gyári munkásság által támogatott Keresztény Front a választások után fel is bomlott, s az országházban Eckhardt a kezdetektől Gömbös heves támadásába kezdett. A Ház 1935. november 29-ei ülésén Eckhardt módot talált arra, hogy visszatérjen a miskolci választási paktumra. Elmondta, hogy Miskolcon nem volt tekintettel arra, hogy kik fognak még mellette (ill. vele szemben) fellépni, bár úgy volt, hogy a kormánypárt külön listát indít Miskolcon is. ,,Ehhez nekem semmi közöm nem volt, erről a magam részéről én nem is tárgyaltam - mondta. Lichteinstein László főispán javaslatára a miniszterelnök elejtette a külön lista szándékát, ami velem szemben a miniszterelnök úr gavallériája volt. Mivel gavallériában nem engedem magam senki által legyőzni, javasoltam pártomnak, hogy miután a kormánypárt nem indul külön listán, csináljunk vele közös listát. Én Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. köt. 31-32. Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 13. Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 16-20. 403