A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

mentem el ebben az ügyben Lichteinstein Lászlóhoz és dr. Görgey Lászlóhoz és kértem őket, fogadják el ezt a megoldást és dr. Görgey László foglalja el a listán a második helyet. Nem előzetes pakliról, hanem kölcsönös gavallériáról volt tehát szó."

4 A „lavina-választás"-hoz hozzátartozik még, hogy Eckhardt - korábbi sérelmeit félretéve - kibékült Bethlen Istvánnal, amennyiben levelében kifejtette, hogy „a normális politika kritikai mértékét túllépő és személyedet érintő igen éles kitételeket használtam, amelyeket utólag sajnálok és nem helyeslek."

47 A kibékítést Mikszáth Kálmán, Miskolc főispánja (1926-1932) és Bethlen jó barátja kezdeményezte, ami a napi sajtóban is megjelent, s Bethlen válasza után az ügyet a „lovagiasság szabályai szerint" lezárták. Az egykori miskolci kisgazda szimpatizáns lapkiadó és újságíró visszaemlékezései szerint a kibékülés elsődleges oka az volt, hogy Eckhardt kísérletet tett Gömbös ellenzékének egy frontban való tömörítésére. Ezért „vonzotta magához" Bajcsy-Zsilinszky Endrét és egykori legitimista ellenfelét, Griger Miklóst is.

48 Az 1935-ös miskolci események után a Keresztény Nemzeti Front feloszlott, de a „búcsúbeszédben" egyebek mellett - Eckhardt Tibor fontosnak tartotta kijelenteni a Korona erkélyéről, hogy „el akarom oszlatni azoknak az aggályát is, akik azt képzelik, hogy ez a Keresztény Nemzeti Front valami antiszemitizmust, valamilyen üldözési és gyülölködési politikát akar követni. Nem fogjuk ezt megtenni, és nem is fogjuk engedni".

49 (Hogy miért tartotta fontosnak ennek megfogalmazását, a Magyarországon töltött éveiből nem derül ki. Horthy Miklós és Teleki Pál megbízásából ugyanis 1941 márciusában az angolszász kapcsolatok kiépítésére az Egyesült Államokba utazott. Már 1942ben megfosztották állampolgárságától, a nyilas uralom idején, 1944-ben pedig halálra ítélték. A második világháború után nem tért haza, az emigráció egyik legtekintélyesebb politikusaként 1972-ben New Yorkban hunyt el.)

50 A választási harcban a harmadik pártot a Reisinger Ferenc vezette szociáldemokraták képviselték. Választási kampányuk márciusban kezdődött azzal a ténymegállapítással, hogy a magyar parlament feloszlatása után a német lapokban (is) megjelent a hír, miszerint Hitler és Gömbös végre egymásra találtak. A párt vezetője ebből vonta le a következtetést, hogy a belpolitikában ekkortól két út közül lehetséges a választás: vagy a fasizmus, vagy nemzeti összefogással megmaradni az alkotmányos demokrácia útján. Reisinger a népgyűlésen évtizedekre és a miskolciak támogatására gondolva kijelentette: „ebben a városban kísérleteztek már sokan (ti. az országgyűlési képviselőséggel) és ha megválasztották őket, választás után bepakoltak és Budapestre utaztak; a munka pedig mindig az én nyakamban maradt." (Ezzel arra célzott, hogy 1919-től a miskolci politikai élet első vonalában dolgozott, de eszébe nem jutott elhagyni a várost.) Reisinger Ferenc erősen támadta Bethlent, még határozottabban Gömböst. Utóbbi szegedi beszéde kapcsán felemlítette, hogy „Gömbös beszédében nehéz komoly konkrétumokat találni, hacsak nem nevezzük konkrétumoknak a szociáldemokrata párt likvidálására vonatkozó kijelentéseit. A magyar nép már átvészelt egy vörös és egy fehér diktatúrát, és ez a nép, amely már ismeri a diktatúra áldásait, nem kér a Gömbös-féle diktatúrából sem."

51 46 Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 33/a. 47 Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 83. 48 Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 84. 49 Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. k. 27. 50 Révai Új Lexikona, 2000. VI. k. 19-20. 51 Thurzó Nagy L., 1965. XXXI. 18. 404