A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

törvény alapján tartották.' Ez egyben azt is jelentette, hogy a kormány 1922-től minden esetben biztosítani tudta önmaga számára a törvényhozási többséget. A teljesen titkos választásokra először 1939-ben került sor, s az a tény, hogy 1935-től töretlen volt a szélsőjobboldali erők előretörése, jól mutatja a magyar társadalom egészének politikai színeváltozását. 1939-re olyan mértékű jobbratolódás következett be, hogy azt politikai reformokkal már nem lehetett megváltoztatni. A háborús viszonyok pedig eleve kedveztek annak, hogy korlátozni lehessen a politikai szabadságjogokat, a pártok és a parlament tevékenységét. Ez az 1939. évi II. te.-ben, a honvédelmi törvény életbeléptetésében csúcsosodott ki, amely a zsidókat és a politikai ellenzék képviselőit munkaszolgálatra rendelhette. (A „totális" megvalósításra a második zsidótörvény végrehajtása során került sor. A Szovjetunió ellen harcoló II. magyar hadsereget 1942-ben pl. 40 000 munkaszolgálatossal kiegészítve vezényelték a frontra.) Az 1931. június 28-30.-ai választásokat előkészítendő Miskolcon aktivizálódott a Nemzeti Alapon álló Keresztény Polgárok és Munkások Szövetsége. Meghívásukra a kisgazda Eckhardt Tibor négy előadást is tartott a városban. (A Keresztény Polgárok és Munkások Szövetsége 1927-ben alakult, s a miskolci keresztény szavazóbázist tömörítette). Ugyancsak ez a szövetség hívta meg Gömbös Gyulát (akkor még hadügyminiszterként) a Korona-szállóba. Gömbös ittléte - bár beszédében a revíziót nem tartotta aktuális problémának - sokban hozzájárult ahhoz, hogy az év őszén szervezett formát öltött a revízió eszméje, s augusztusban megalakult a Revíziós Liga miskolci csoportja. A választásokon három párt állított listát. A kormányzó egységes párt jelöltjeként felvetődött „külsősként" Haller István neve, aki 1920-ban a numerus clausus megfogalmazója és előterjesztője volt a nemzetgyűlésben. De hasonlóan a kormányzati politikát képviselte Lichteinstein László főispán, Halmay Béla polgármester-helyettes és Szilágyi Miklós gépgyáros. Végül Görgey László lett a listavezető, aki Miskolc első kerületének volt országgyűlési képviselője a Nemzeti Függetlenségi Párt színeiben. Az egyesült keresztény ellenzék (Keresztény Polgárok és Munkások Szövetsége) listavezetőjének Eckardt Tibort kérte fel. A lista második helyére is fővárosi jelöltet választottak Milotay István, a Magyarság című lap főszerkesztőjének személyében. Oka a szociáldemokraták nagy támogatottságában vélhető. A szociáldemokrata elveket vallóknál, a szervezett munkások körében az ellenzéki szavazóbázisnál listavezető Reisinger Ferenc lett, aki már két ciklusban is képviselte Miskolc II. választókerületét. A választások előkészítése nyílt ajánlással, szavazatgyűjtéssel történt. Eszerint Görgey László 5071, Reisinger Ferenc 2738, még Eckhardt Tibor 2627 ajánlást kapott. S hogy valójában mennyire volt kétarcú a szavazási rendszer, a titkos választások során, annak eredményeként derült ki. A Szociáldemokrata Pártra 6970, a Keresztény Polgárok és Munkások Szövetségére 5318, míg az Egységes pártra 4393 szavazatot adtak le. Reisinger Ferenc és Eckhardt Tibor képviselővé választásában természetesen szerepet kaptak programbeszédeik is. Reisinger nagyon egyértelműen foglalkozott a kereskedelmi élet nehézségeivel, a kereskedők sérelmeivel kapcsolatban, azok képviseletét az ország házában felvállalva. Miskolcon nagyszámú kereskedő élt, s a liberálisnak mondott, de főleg a jobb módú zsidó polgársága - félelme vagy sérelmei miatt - azon hezitált, hogy melyik jobboldali pártra szavazzon a Miskolcon bázist kiépített kettő közül. Reisinger Ferenc a város zsidó polgárait a szociáldemokraták támogatására igyekezett megnyerni, s a szavazati arányokból következően ezt sikeresen tette. (1931-ben Miskolcon 20 911 lakosnak volt szavazati joga, a három párt első emberére 16 671-en szavazHubaiL., 1998. 105-117. 400