A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

hatóság követelményei mellett ...elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle foglalkozási ágakhoz tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének arányában jussanak a főiskolákra, és a felvehetők száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassák fel." A módosítás nemcsak a parlamentben, hanem a közéletben is széles körű értelmezésre adott lehetőséget. A „nemzethűség" fogalma, az „erkölcsi megbízhatóság" kritériumai az adott egyetem megítélésének hatáskörébe tartoztak. A szülők harctéri szolgálata és érdemei egy ideig valóban jelentettek - ha nem is előnyt, de - mentességet az atrocitások alól. A háborús érdemek kiemelése 1939-től, de főleg 1941-től a bekért „önéletrajzok"-nak fontos kellékeivé vált. A „közalkalmazottak" köre egyértelműen behatárolható volt, de hiába fogalmazott a törvénymódosítás a törvényhatóságok viszonylagos függetlenségéről, ez a valóságban nem létezett. 1930-ban megjelent - de nem a numerus clausussal közvetlen összefüggésben egy tudományos igényű feldolgozás Miskolc lakosságának összetételéről.

31 A munka a város négy kerületét hitfelekezeti hovatartozás szerint is „minősítette". A római katolikusok a Széchenyi utcától délre, a reformátusok a Kazinczy utcától nyugatra, az izraeliták pedig a Kazinczy utcától keletre voltak többségben. Számuk a Széchenyi utcától északra meghaladta az összlakosság egyharmadát, a főutcától délre pedig 20-30% között mozgott. (Ennek egyértelmű oka a városhatár keleti irányba történő kitolódásában előbb a Kisújváros, majd a Király, később a Baross G. u. nyomvonalának kialakulásában lelhető fel.) Ezzel nincsen okozati összefüggésben, mégis megemlítendő, hogy 1931 nyarán voltak az országgyűlési képviselő-választások. A „belvárosban" a kisgazda Eckhardt Tibort, míg a „külvárosban" (a Zsolcai kapu éppúgy ide tartozott, mint a vasgyár és környéke) a szociáldemokrata Reisinger Ferencet választották meg. A választások előtt megszületett Miskolc város szabályrendelete „a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró okok"-ról. (Ez a közigazgatás rendezéséről alkotott 1929. évi XXX. te. végrehajtása volt, s nem tartalmazott olyan kitételt, amely a zsidó vallású közgyűlési tagokra vonatkozott volna.) A korábban említett „népességelemzés" az 1925. évi létszámadatokra épült, s ekkor Miskolcnak 58 085 fő volt a lakosa. Kovács Alajos táblázataiból figyelmet érdemel az, amelyből kitűnik, hogy városunk nagy vonzerőt gyakorolt a felvidéki vármegyékre. Igaz, minden esetben 1000 fő alatti létszámról van szó, s ennek ismeretében legtöbben jöttek Szepesből, Máramarosból, Zólyomból, Ungból, Sárosból és Beregből. Egyre több a városban a Kassáról érkezettek, s megtelepültek száma. Nem volt viszont egyértelműen kimutatható, hogy ez a vonzás a zsidó iparos- és kereskedőréteget érintette volna. De a feltételezést igazolni látszik, hogy a Borsod megyei születésűek között magas az izraeliták aránya: minden hatodik Borsod megyei zsidó lakos Miskolcon élt. A vonzáskörzetet, Miskolc kereskedelmi szerepkörét figyelve helytálló az a megállapítás, hogy a Felvidék legnagyobb létszámú zsidó lakossága Miskolcra koncentrálódott. Bár lélekszámuk 1869-től folyamatosan növekedett, a városi lakosságnak 20% körüli arányát jelentették. (Lélekszámuk mindenkor, minden népszámláláskor csak a fővárosban volt magasabb, mint Miskolcon.)

32 A népesség felekezeti megoszlását az iskolázottság fokával összevetve is fontos megállapítást tehetünk. „Legműveltebbnek mutatkoznak az ágostaiak (evangélikusok) és 30 Magyar Történelmi Fogalomtár, 1989. II. k. 67-68. 31 Kovács A, 1930. 1-28. 32 Kovács A., 1930. 10-12. 397