A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

ki." A magyarországi kamaráknak véleményt kellett formálni a zárt szám bevezetéséről, s kettő kivételével minden megyei kamara - ekkor még szolidaritásból - visszautasította azt. A „magyar középosztály egyik legértékesebb részé"-nek nevezett ügyvédi kar, ill. vezetői amikor a zárt szám bevezetését elvetik, - mintha nem is érzékelnék a törvény lényegét - arra tesznek javaslatot, hogy a megkívánt országos arány kialakítható, elérhető, ha a jogi pályáról kizárják a közigazgatásból átözönlő nem szakképzett jogászokat (jegyzőket, közjegyzőket), s minden olyan hivatali köztisztviselőt, aki nyugdíjasként vállal jogi tevékenységet. Az említett középosztályba - a közigazgatási apparátuson és az ügyvédi karon kívül - beletartozott az orvosi, a művészi, a pedagógusi kar, vagy „társadalom" is nem kis létszámával. 1928 elején a numerus clausus parlamenti vitáján ezért fogalmazta meg Klebelsberg Kunó, hogy az 1920-ban elfogadott törvény a „trianoni Magyarország középosztályát sújtja". (A numerus clausus vitájára már a törvényhozás átszervezése után került sor. Bethlen István miniszterelnök „korlátozott parlamentarizmus"-ként is értelmezhető kormányzati rendszerét folyamatosan alakítva jutott el odáig, hogy az egykamarás nemzetgyűlés helyett 1927-től a kétkamarás országgyűlés rendszerét alakította ki, ill. fogadtatta el. A második kamara, vagy felsőház azonban nem rendelkezett számottevő súllyal és politikai befolyással.) Klebelsberg Kuno (1875-1932) a vallás- és közoktatás területére átfogóan kiterjedő programját 1922-ben hirdette meg, s ezt ő maga is „neonacionalizmus"-nak nevezte. Ellenezte a kiegyezést, következésképpen Trianonért is Ausztriát tette felelőssé. A forradalmak után bekövetkezett veszteségekért a kárpótlást a magyarság müvelődésbeli fölényének megteremtésében látta. Ezért - bár a középosztály egységesítése foglalkoztatta határozottan a magas kultúrát segítette és támogatta.

28 Ebbe a gondolatkörbe kell helyeznünk mindazt, amit a numerus clausus törvény módosításakor (módosításáról) megfogalmazott: „Mióta elfoglaltam a kultuszminiszteri széket, teljesen távoltartottam magam mindenféle pártpolitikai állásfoglalástól. Egyetlen politika volt, amely behatolt a kultuszminiszteri tárca körébe és ez a numerusz klauzusz." A felelősség alól nem kibújva javasolta a törvényből törölni a zsidóságra vonatkozó faji és felekezeti utalást, s visszatérni a probléma szociálpolitikai kérdésként való felfogásához, valamint ennek megfelelő kezeléséhez, megoldásához. „A vita során külpolitikai szempontokat is emlegettek olvasható vitazáró összegezésében. Hangsúlyozni kívánom azt, hogy minket tisztára belpolitikai meggondolások vezettek a javaslatnál. Meg akarjuk tartani a régi törvény szociálpolitikai fázisát, de annak minden bántó éle nélkül. ...A baloldalon úgy igyekeznek feltüntetni a numerus clausust, mint pedagógiai abszurdumot. .. A jobboldalon túlságosan látják a negatívumot. Ebben az országban elég volt a negatívumból. Nekünk pozitív emberekre van szükségünk. ...Tudom, hogy a hazai zsidóság a javaslattal nincsen megelégedve. Körülbelül félmillió magyar zsidó tartozik a középosztályhoz. Ezek jegyezzék meg maguknak azt, hogy akkor (ti. Trianon előtt) szenvedtek azért mert zsidók voltak; most szenvednek azért, mint magyarok, mert a megszorítás a trianoni Magyarország középosztályát sújtja."

29 Az 1920. XXV. tc.-et, annak a 3. paragrafusát módosították, s így született meg az 1928. évi XIV. te, amely a „nemzetiségekhez és népfajokhoz tartozó ifjak arányszáma" helyett, ezeket kihagyva, árnyaltabban fogalmazott: „a nemzethüség és erkölcsi megbízReggeli Hírlap, 1927. december 25. Szegedy-MaszákM., 1998.430-432. Parlamenti tudósítás. Reggeli Hírlap, 1928. február 24. 396