A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

ra", annak olyan képviselőire hivatkozott, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Szemere Bertalan és báró Eötvös József. A külhoni zsidóság „asszimilisták"-nak nevezi az itt élőket, s új nemzetiséget kreálnának belőlük akkor, amikor törvény is szól arról, hogy a zsidóság Magyarországon „csak" vallásfelekezet, nem pedig népfaj vagy nemzetiség. A faj vagy vallás kérdésében - a törvényt citálva - a következőket fogalmazta meg: „a törvényben az van: ügyelni kell arra, hogy az országban lakó népfajok és nemzetiségek aránya megfelelő legyen az egyetemeken. A numerus clausus szerint tehát a zsidó vallású állampolgárok népfajt, vagy nemzetiséget képeznek. Mert a vallásfelekezetről a törvény nem beszél! Én azonban nem vettem észre azt, hogy az egyetemeken más népfajjal szemben a numerus clausus valaha is érvényesült volna. Például nem vettem észre, hogy a németséget is mint népfajt kezeltek volna, hogy azután a név alapján esetleg egyesek bekerülhettek volna a numerus claususba. Nem tudom, lehet-e egy népfajból kilépni, mert törvényeink csak a felekezetből való kilépést szabályozzák és kötik formalitásokhoz, ellenben a népfajból való kilépést nem ismerik és nem tudom, milyen íznél (ti. ,,íziglen"-nél) kezdődik már a népfajból való kilépés hatályossága. A numerus claususról szóló törvény tehát, ha így akart berendezkedni, mindenesetre nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a népfajból való kilépés hányadik fokon érvényesülhet már sikerrel."

24 Már a parlamenti vitában érvként vetődött fel a zsidók gazdagsága (amely a későbbi zsidótörvények végrehajtása során rendszeresen elhangzik a sajtóban is, táplálva és fokozva a zsidóellenes hangulatot, másokat pedig a családok kifosztására inspirálva a több, mint másfél évtizeddel későbbi gettósítás idején). Egy másik érdekes, de ki nem fejtett gondolat (amely a történelem későbbi szakaszában, évtizedek múlva visszatér) a fajvédők ellen szólt. Ez pedig - szövegkörnyezetéből ki nem ragadva - így szólt: „nem fogjuk megcsinálni soha sem az üldözöttek nemzetközi szövetségét, ha erre van is kiváltsága és privilégiuma Magyarországon a faj védelemnek."

25 Figyelmet érdemel Eckhardt Tibor (1888-1972), a későbbi időkben miskolci képviselő (1931-1932, 1935-1939) többszöri megjegyzése. A könnyebb érthetőség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kisgazda párti képviselő a numerus clausus nemzetgyűlési vitájának idején, 1923-1927 között az Ébredő Magyarok Egyesületének alapító elnöke, később, 1928-tól pedig a Revíziós Liga elnöke volt. Eckhardt, aki támogatója volt a törvénynek, közbeveti Vázsonyinak, hogy vezesse a zsidóságot az egyetem falai közé, ha eltörlik a numerus clausust, „mert mi vezetni fogjuk a többieket". Mire Vázsonyi: - úgy képzelik ezt a találkozást, hogy önök fel lesznek fegyverezve, mi pedig nem, ami mindenesetre a kockázat igen erőteljes elvállalását mutatja. Eckhardt: Éppen erről van szó! Polgárháborút előidézhetnek, de egyetemi oktatás nem lesz. Majd alább: „az ön beszéde a legsúlyosabb vád minden keresztény és magyar felfogás ellen!"

26 A nemzetgyűlési vita társadalmi vitatémává is vált, véleményalkotásra késztetve a szakmai és civil, vagy „érdekvédelmi" szervezeteket is. A miskolci ügyvédi kamara titkára - a törvény kapcsán - a magyar ügyvédi kar válságát emelte ki. „Az ügyvédi kar válsága nem újkeletü, hiszen már évtizedekkel ezelőtt a kor legkiválóbbjai dobták bele a közélet vitaanyagába a numerusz klauzusz gondolatát. ...Az ügyvédi kar válságának első - de nem leglényegesebb - oka a túlzsúfoltság: 1926 év végén 3 892 ügyvéd volt bejegyezve, alig valamivel kevesebb, mint a háború előtti Nagy-Magyarországon. 1926. év 317 bejegyzésével szemben a törlés csak 189 volt, tehát a növekedés 68 százalékot tett Vázsonyi V, 1927. V. k. 449. Vázsonyi V, 1927. II. k. 452. Vázsonyi V, 1927. II. k. 449. 395