A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

za, a jeles vármegyeházát (felirataival együtt), az ortodox templom „sudár" tornyát, a fő foglalkozásokat - kereskedés, szőlőmüvelés, kézművesség -, a jó kenyeret sütő nőket, a híres gabonapiacokat. A kézműipari szakmák űzőit szám szerint is felsorolja, a tímármesterek 150-en vannak, de csak 70-en gyakorolják mesterségüket, míg a csizmadiák száma 250 fő, valóban a legnépesebb ipar. Miskolc regionális centrum szerepe is kitűnik a leírásból, ezt a - országutak mentén fekvő - város földrajzi helyzete is segíti: E város megyének székhelye, egyszersmind Borsod, Abaúj alsó része, Torna, Gömör, Zemplén vármegyéknek középpontja lévén, meglehetős élénkséget mutat. Ez a szerep mutatkozik meg a vallások sokféleségében, valamint abban, hogy a felekezetek iskolákkal és tanítóképzőkkel is rendelkeznek itt. A hosszú Miskolc-szócikk legnagyobb részét azonban a hagyományos, kompilációval létrehozott történeti leírás teszi ki. A híres, líceum rangot nyert református iskola intézményei, könyvtára, története mellett a város történetének főbb eseményeit sorolja fel Fényes Elek, szinte szó szerint kölcsön véve Benkő Sámuel és a miskolci főbíró, Kun Miklós 1842. évi történeti monográfiájának

102 fejezeteit. Természetesen felemlítődnek az 1560. évi jeges vihar mennykövei is.

103 Fényes Elek földrajzi szótárában igen terjedelmes a Diósgyőr-szócikk is. A Miskolctól 1 órányira fekvő kies völgyben fekvő városkát a megelőző irodalom alapján egyenesen „magyar Tempének" nevezi a hegységek és völgyek szemet gyönyörködtető változatossága miatt. Diósgyőr határát az egybeépült telepek - Felső-Győr, Alsó- és Felső-Hámor, 0- és Új-Huta - megnövelték, de Miskolchoz hasonlóan Diósgyőr hátrányát is szántóföldjeinek szűkössége okozza: A határ szántás alá mívelt része, szűk volta miatt, a lakosokat termésével korántsem elégíti ki; hanem azok kénytelenek élelmöket mésszel, gyümölccsel, kereskedés és fuvarozás által keresni. [...] Az állattenyésztés silány karban van. A manufakturális ipar azonban egyik fellegvárát tudhatja itt, a környéken vasgyárak, üveghuta, papírgyár települt. A hámorokat, gyárakat a Diósgyőr mezővároson keresztülfolyó Szinva mozgatja. A városka leírása említi az itteni Tapolca nevű meleg fürdőt, hol és a számtalan nevezetű hegyek kies völgyein levő mulatóhelyeken a szomszéd miskolciak sok víg napokat töltenek. Leírja a váromladékot, a vár körül ki nem apadó, források táplálta mocsarat, sőt a Bél Mátyás által is leírt különös tulajdonságú Szent György-forrást, valamint az erdőket, s környező barlangokat is. A város történetének ismertetésénél Fényes Elek hivatkozik is Bél Mátyásra: Diósgyőr hajdan kerített város volt, s még a múlt század elején 1730-ról Bél Mátyás azt írja, hogy saját szemével látta a falak romait, s a régi templom nagyszerű maradványait. * A statisztikai irodalom leírásaiban Miskolc arculata csak adatokkal módosult, a város jellegzetességei ugyanazok, mint a klasszikus országleírásokban, igaz, a gazdaság jellemzői előtérbe kerülnek, míg a lakosok jelleme, a pszichográfiai tényezők kevéssé játszanak szerepet. Bizonyos, még 18. századi felméréseken alapuló toposzok, mint az országos hírű miskolci búza újabb eredmények alapján módosulni kényszerülnek. A statisztikai leírások sokszor azonban számokkal, adatokkal, felmérésekkel, tudományos eredményekkel is bizonyítják a vidékek, helységek közhelyként emlegetett előnyeit. 101 Uo. 95. 102 Kun M. 1842. 103 Fényes E. 1851. 3. köt. 95-104. 104 Uo. 1. köt. 261. 105 Uo. 263. 381