A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

A statisztika főként a természeti adottságokon alapuló gazdasági előnyök alapján rangsorolja a vidékeket, helységeket az újkorban, különösen nagy szerepet tulajdonítanak a városok népességszámának. A Tudományos Gyűjteményben a demográfiai adatok alapján (nemzeti cultúránk grádicsának, melly a népesebbüléstől függ) Miskolcot a második helyre, a 15-23 ezer fős városok csoportjába tették Hódmezővásárhely, Túrkeve, Eger, Karcag mellett (1817).

106 Csaplovics János 1829-ben statisztikai monográfiájában a mezővárosok között Miskolcot 21 393 fős lakosságával a harmadik helyre sorolta Kecskemét és Hódmezővásárhely után, Egert, Nagyváradot is megelőzve.

107 Az a gazdasági ág azonban, amelynek a város hírnevét köszönhette, a reformkorban hanyatlásnak indult, hiszen éppen Csaplovics az, aki a miskolci bor minőségét már jóval a tokaji mögé helyezi: A borsodi borok, köztük a miskolci, csak forró nyarakon kiváló minőségűek, csak ekkor olyan tiszták és eltarthatóak, mint a hegyaljai borok. Esős és hideg nyarak alkalmával elvesztik színüket és megromlanak. A mezőgazdasági termelés, a termőterület és a népesség viszonya, a házak, pincék száma, a lakosság száma és felekezeti megoszlása, az oktatási, vallási, kulturális intézmények száma és működése, a kézműipar szerepe a város gazdaságában - mind adatokkal jellemezhető, s ezekből plasztikusan kitűnik az újkori, polgárosodás útján megindult mezőváros számos előnye és bizonyos hátrányai. A szőlőkultúra végig megmaradó elsőbbsége, a gabonatermesztés fontossága (Miskolc nem vált monokultúrás gazdasággá), a magas és egyre emelkedő népességszám és népsűrűség - a legfontosabb előnyöket jelentette, ez összefüggött a város legfőbb értékének elismert földrajzi fekvésével. Ugyanakkor a város határának szűkössége, főként a takarmánynövényekben és legelőkben megmutatkozó hiány a legnagyobb gond volt a gazdasági életben. Miskolc kereskedelmi centrum szerepét elsősorban két hetipiaca és 4-5 országos vására támogatta gabonakereskedelmével, kevésbé az állandó üzletek luxusáruikkal. A város vizei a malomiparnak kedveztek, de az áradások a mindennapi életet is veszélyeztették. Mentalitásban a vallási sokféleség és türelem, a gazdaság kommunikációját elősegítő befogadó hajlam jellemezte a miskolciakat, s az egyházi és igazgatási intézmények növelték a város regionális vonzóerejét. A toleranciát mutatja, hogy éppen egy balkáni népcsoport vitte be a fényűzést a város falai közé. A polgárosodás, népesedés a kontrasztok elmélyülését indukálta, a Piac utca környékének viszonylagos eleganciájával szemben feltűnő a vásárterület, külvárosi sorok elhanyagoltsága, sáros, piszkos utcaképe. A város előnye a rekreáció lehetősége, közelsége a környékbeli fürdőkhöz, sőt a 19. század közepén már a bükki kirándulóhelyekhez is. IRODALOM [Bonbardi, Michael] 1718 Topographia magni regni Hungáriáé. Viennae 1750 Topographia magni regni Hungáriáé, olim a quodam Societatis Jesu Sacerdote conscripta, nunc studio cujusdam ex eadem Societate Sacerdotis emandata et aucta. Viennae Austriae Tudományos Gyűjtemény 1817. év III. köt. 32. CSAPLOVICS J. 1829. I. köt. 182. Uo. I. köt. 34-35. 382