A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

ez a szám egyharmadára olvadt le s hasonlóképpen hanyatlóban van a gubás ipar is, amit a népviselet változása okoz- Az ipar többi ága azonban emelkedőben van. Miskolc környéke szintén természeti kincseivel szolgálja a várost: a Görömböly község határában fekvő Tapolca nevű fürdő... kedvelt kirándulóhelyök a miskolciaknak. Gazdagon buzogó hőforrásokból itt ered a Hejő, melynek vize a forrásoktól több mérföldnyire is olyan meleg, hogy kemény télen sem fagy be. A források egy hegykatlanban fakadnak s 23—24 C hőfokúak. A dúsabb források fölött fürdőépület áll tágas medencékkel. Körül hatalmas cser- és bükkerdő sűrűjébe hatolhatunk a gondozott sétautakon. * A klasszikus honismertető munkáktól a millenáris monográfiáig terjedő két évszázad alatt a Miskolc-toposzok nemigen változtak, s leginkább Bél Mátyás korszakos munkája határozta meg őket. Miskolc a jó bor és jó kenyér, a hegység és síkság találkozásának, a természeti szépségnek, a vizeknek és malmoknak városa. Mind a városban, mind közvetlen környékén feltűnnek a dicső történelmi múlt emlékei (az Avasi templom és a Diósgyőri vár), de a 18-19. századi építkezések is számos jeles épülettel gazdagították. Igaz, a legszebbnek ítélt templom a görögök pazarló, fényűző jellemének tükre, ellentétben a miskolciak általában egyszerűbb életmódjával. Miskolc mint régióközpont és kereskedelmi centrum is nevezetes, s a város környékén két híres, de elhanyagolt fürdő is található. Az itt élők híresek jó erkölcseikről és az idegenekkel barátságos, vendégszerető modorukról. Egyre nagyobb hátrányt jelentenek azonban a piszkos, sáros mellékutcák, s a város határa is szűk, kevés a legelő, szántó, és az áradások is gyakran fenyegetik. Statisztikai lexikonok (Korabinszky és Vályi) A chorográfia, országismeret műfaja a szaktudományok felvilágosodás kori fejlődésével újabb tudományos eredményekkel gazdagodott. A 18. századi államismeretnek másik formáját meghatározta „a német iskola, amelynek fő kezdeményezője a helmstedti német jogtörténész és közgazdász Hermann Sonring (1601-1681) volt, és amely azután - a felvilágosodás időszakában - a leíró statisztikával bővült államtudományban folytatódott, tulajdonképpen a feudális államhatalom korszerűsítésének volt elméleti segédeszköze. A központi igazgatás fejlesztéséhez, a gazdaságpolitikai intézkedésekhez szükséges tájékozódást könnyítette meg az államok politikai, földrajzi, gazdasági, történeti vonatkozású adatainak együttes, rendszeres feltárásával."

67 A hazai statisztikai jellegű földrajzi-történeti munkáknak a német tudományosság volt a mintája. „Egyrészt azért, mert a német felvilágosodás volt általában véve közvetítő és példa értékű Magyarország számára. Másrészt a 18. században Németország volt a leíró statisztika müvelésének központja, s így jelentős hatást gyakorolt az ilyen irányú magyar tudományos tevékenységre is. Ezt az irányzatot a nevezetességek, a politikai, földrajzi és közjogi helyzet viszonylag kevés adattal való leírása jellemezte."

68 A 18. század második felétől a magyarországi honismertető munkákra is egyre jellemzőbb a statisztikai jelleg, érdeklődés, de sok munkánál nem dönthető el, hogy országleírás vagy statisztikai munka, sok mű „tetszés szerint sorolható akár ide vagy oda".

69 Uo. 221-222. Uo. 222-223. KosáryD. 1983. 151. Horváth T. 1993.48. Kávássy S. 1979.58. 373