A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

Ezek a statisztikai munkák a használat megkönnyítése és a tudományosság szabályai szerint többnyire már szócikkek segítségével, lexikonok formájában jelentek meg. Az a hatalmas, átfogó munka, amelyet Bél Mátyás és a körülötte kialakuló pozsonyi iskola tudósai kezdtek el, a statisztikai könyvek megjelenéséhez vezetett. „A pozsonyi törekvések betetözője és legfontosabb produktuma időszakunkban az a földrajzigazdasági lexikon volt, amelyet az eperjesi születésű és hányatott életű evangélikus tanító, majd lapszerkesztő, Korabinszky János Mátyás (1740-1811) tett közzé Magyarországról. E nagy munka, mely gr. Széchényi Ferenc segítségével látott napvilágot, betűrendben hozta egymás után a főbb helységek ismertetését, sok érdekes adattal, megemlékezve a helyi gazdasági viszonyokról, esetleges manufaktúrákról, valamint a kulturális intézményekről, fontosabb könyvtárakról és üzletekről. A századforduló körül utóbb megszaporodó, hasonló típusú helyismereti lexikonoknak... egyik előkészítője és egyik forrása lett, s egyben azt is jelezte, hogy az államismereti-földrajzi irányzatból már kezd kiágazni egy gyakorlati célú gazdasági irodalom, másrészt leíró statisztika."

70 Ennek a leíró jellegű, sokban a chorográfiákat idéző statisztikai irodalomnak célját Vályi András 1798-ban - statisztikai munkáját előkészítő - körlevelében így fogalmazta meg: Magyarországnak külömbféle szép tulajdonságai, termései, történetei és viszontagságai, s külömbféle nevezetességei világosságra hozattatván, a Nemzet a maga hazáját jól esmérje, a pénznek nagy fogyatkozása a kereskedelem által enyhíttessék, azok, akiknek módjok nincsen, hogy az országot beutazhassák, e munka által kívánságjok teljesíttessék... akik kereskedni kívánnak, s tudhassák hol? mi? és micsodás nemű terem? hol árulhatják el vagyonúikat? és mennyi messzeségre esik. [...] Minden tárgyak között a legszükségesebb és leghasznosabb Magyarországnak leírása, mert ez a kereskedésnek a kulcsa, ez a haza ismeretének ösvénye és a nemzeti előmenetelnek is eszközlője. A körlevélből kitűnik, hogy a statisztikai irodalom a gazdaság és kommunikáció lehetőségeinek kiteljesítését szolgálta, s gyakorlati haszna elsősorban a piacozás, kereskedelem elősegítésében állott. Korabinszky János Mátyás Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn (Magyarország földrajzi-történeti és terméklexikona) című, még II. József uralkodása alatt megjelent háromkötetes munkája lett az alapja szinte minden további statisztikai munkának Magyarországon. Bár német nyelve az ország kisebbségét alkotó magyarság jó részének idegen lehetett, a müveit közvélemény, a tudóstársak, a németajkú kereskedő, iparos és honorácior polgárság haszonnal forgathatta, s nem utolsósorban a Magyarország iránt érdeklődő külföldi közvélemény bibliája lehetett. Korabinszky terjedelmes szócikket szentel a jelentős, bár csak városkának (Stddtchen) minősített Miskolcnak, amely nemzetiségét tekintve magyar. Fekvése szép, nyugatról kies völgy és sok kőbánya, északon szép erdők és nagy szőlők, keleten a Sajó és termékeny mezők övezik, délről pedig az Avas (Havascli), Tapolca, Mindszent szőlőtermő hegyei koszorúzzák. Alacsony, hegyek közé szorított fekvése miatt a keleti és északi szelektől védve van, de a déli és nyugati szelek szabadon átfújnak a völgyön. Bár többnyire magyarok lakják, vannak itt szlovákok, ruszinok és rácok is, valamint néhány német, görög, zsidó, török (!) és cigány lakos is. Korabinszky is említi a nevezetes nemesi famíliákat, köztük a báró Dőry, gróf Borsi, Büky, Fáy, Szepessy, Szathmáry, Mocsáry családokat. A 13 ezres város 1780. évi demográfiai adatait is közli, a születési, halálozási és házassági számok mellett a vallási megoszlást is: 8433 református, 3980 70 KosáryD. 1983.585. 71 Idézi: Ágoston I. 1990. 44. 374