A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

országismereti munka, amely a királyi Magyarországot még integritásában mutatja meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. monográfia V. és VI. kötetét FelsőMagyarország természeti, gazdasági és népismereti leírásának szánták, ami még inkább visszautal a klasszikus országleírások korára, hiszen Felső-Magyarország történeti, még inkább hadászati szempontú fogalom, amely főként a török kor geopolitikai szemléletét tükrözi, hiszen Pozsonyból, később Bécsből nézve tekinthető felsőnek a Dunától keletre eső, Erdélyig terjedő országrész. A 19. század végén, a polgári tulajdonviszonyok, intézmények kiépülésével, Budapest mint főváros és régióközpont kiépülésével ez a földrajzi fogalom már anakronizmusnak tűnhetett. A Monarchia-monográfia a vármegyei sorozat hiányzó Borsod-kötetét is kénytelen-kelletlen pótolta, ezért a Miskolcról és környékéről szóló leírása egyedüliként tükrözi a millenáris történet- és tájszemlélet Miskolc-képét. A monográfia köteteiben szintén vármegyék szerint következnek a leírások, így a vármegyei sorozatból hiányzó Borsod megye leírását a Monarchia kötetének megfelelő fejezete egyben pótolja is. Borsodnak szépen fejlődő székvárosa, Miskolc a megyének csaknem a közepén s a legszebb részén, a diósgyőri kies völgy torkolatában s az alföldi róna szélén kezdődik. Festői háttere a félkörben emelkedő Bükk hegység. Különösen emeli a város szépségét a déli oldalán végighúzódó Avas hegy. ' A leírásból kitűnik, hogy a klasszikus chorográfiák szellemében Miskolc legfőbb értéke táji szépsége, az alföldi és felföldi vidékek előnyeit egyaránt magában foglaló földrajzi fekvése. A városkép értéke között is fontos helyet foglal el a természeti környezet, főként az Avas város felé eső lejtője, amely ekkorra nemcsak pincéivel, hanem a polgári rekreáció modern intézményeivel - sétautak, nyaralók - szolgálja a lakosokat. Közel 40 000 lakosa van, kik mind magyarok. Utcáit szép épületek díszítik, a helyi közlekedést pedig a két vasúti állomástól kiinduló utcai villamosvasút élénkíti. Középületei közül - tíz templomán kívül, melyek közül a legnevezetesebb a régi csúcsíves avasi református templom - különösen kiemelkedik a nagyszabású új igazságügyi palota, a református új főgymnasium, a kiváló csínnal épült kereskedelmi kamarai palota, a jól berendezett Erzsébet fürdő, továbbá a színház és a mintaszerű új megyei közkórház. [•••] A városnak legszebb köztere az Erzsébet-fürdő tér a Széchenyi utca nyugati végén, a város kellős közepén. Három oldalon palotasorok zárják, negyedik oldalát a Szinva s az ennek partjánál emelkedő Avasnak azon része zárja, ahol az ódon ref templom áll komor méltósággal a hegy oldalán levő temető közepén, lombos fák és fenyőligetek által övezve. [...] Különösen kedvelt üdülőhelye a közönségnek a város délkeleti szélén nagy területet elfoglaló Népkert és az Avas... Az Avas lejtői és fennsíkja szőlővel vannak beültetve, a város felőli meredek oldalát dús lombozatú fák és cserjék borítják, melyek között jól gondozott sétautak, pihenőhelyek, lugasok, homokkőbe vájt borospincék, nyaralók és mulatóhelyek vannak. Az Avas, valamint a város éjszaki részén levő Tetemvár, Bábonyi bérc, Bedegvölgy halmos oldalain hosszú pincesorok húzódnak végig

64 A leírásban azonban feltűnik Miskolc mint kereskedelmi központ és a századforduló modern városa is. Öt különböző irányból idefutó vasútnak találkozó pontja lévén, kereskedelme és ipara kedvező fejlődésnek indult. Terménykereskedése, ló- és gyapjúvásárai igen látogatottak. A Széchenyi utcán, mely a város fő utcája, gazdag, csillogó kirakatok láthatók. Miskolcot régente csizmadiavárosnak gúnyolták, mivel a hajdani nemes csizmadia céhnek állítólag 999 tagja volt. Jelenleg OMM 1900. VI. köt. 220. Uo. 220-222. 372