A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

A 18. századi speciális tudományos leírások egyik kiemelkedő müve Borsod vármegye híres orvosának, Benkő Sámuelnek - először 1782-ben Kassán, majd 1818-ban Miskolcon is megjelent (majd 1976-ban magyarul is napvilágot látott) - Miskolcról szóló történeti-orvosi topográfiája. A könyv egyben Miskolc első monográfiája is, amely az általános helyrajzon kívül történeti fejezeteket, meteorológiai feljegyzéseket és Miskolc orvostörténetére vonatkozó adatokat tartalmaz. Benkő könyve 1818. évi második, átdolgozott kiadásakor a Tudományos Gyűjteményben terjedelmes könyvkritika látott napvilágot, amelyben az 1782. évi kiadásról azt állítja a kritikus, hogy a miskolci topográfia harminc évvel előzte meg a közvélemény által elsőnek tartott bécsi orvosmeteorológiai müvet, vagyis Miskolcnak jóval előbb volt orvosi topográfiája, mint a birodalom fővárosának.

42 Benkő Sámuel müvének első fejezete a klasszikus államismereti munkákat követve a város fekvését írja le, hangsúlyozva a legfontosabb jellemzőt, a hegyvidék és síkság találkozását. Az a sajátosság, hogy két hegy pajzsként védi a várost a káros szelektől, szóról szóra került át ide Bél Mátyás munkájából, de a Lakosok c. fejezetben (1780-ban 13 ezer fő) felsorolt családok is szerepeltek már Bél-kéziratban, igaz, Benkő Sámuel a híres nemesi családok történetéről is szól. A 12. fejezetben a Szinva leírását olvassuk, amely szinte szó szerint követi Bél Mátyás igényes Szinva-szócikkét. A vizek leírását azonban Benkő a Pecével, Miskolc különös kis vizével egészíti ki, amely hegyi patakként két ágra oszlik, nyáron kiszárad, de esős, olvadásos időben nagyon megduzzad. A város területén kanyarog, amíg a Szinvába nem ömlik. Természetes, hogy a tudós orvos használta előde közkézen forgó híres kéziratát, hiszen így tett a korban minden tudós. Szó szerint átveszi Bél Mátyásnak a híres miskolci kenyérről szóló passzusát is, igaz, Benkő Sámuel a női foglalkozásoknál sorolja fel a kenyérsütést.

43 Az általános fejezetek között kiemelkednek a város gazdasági életéről szólók. A jól ismert miskolci foglalkozások - földmüvelés, szőlészet, kereskedés - mellett Benkő Sámuel megemlíti az itteni híres és nagyszámú ügyvédi társadalmat is. A piacról és vásárokról szólva kiemeli a főzelékfélék, gyümölcsök, élő halak, hüvelyesek és gabonanemük, valamint a dinnye és méz bőségét, és a főutcái boltok eleganciáját. Benkő Sámuel a miskolci mezőgazdaságban említi a gabonatermesztést, de a város egyik fogyatkozását is, jelesül, hogy a határ szűkössége miatt gabona illetve legelő nincs elegendő. A síkságon gabona terem, és Pán legelteti nyáját, azonban Ceres istennő sosem olyan bőkezű, hogy a termés elég legyen a város minden lakosának, Pán sem tud gereblyéjével annyi szénát összehordani, hogy az istállókat télen megtöltse. Akárcsak Bél Mátyásnál, Benkőnél is fontos a miskolciak habitusára, erkölcseire vonatkozó leírás - a miskolciak istenfélő emberek -, sőt a miskolci orvos jobban ismeri polgártársait: Miskolcon az idegenek könnyen levetkőzik elütő tulajdonságaikat, és azzal, hogy a városba kerülnek, átveszik az itteni lakosok szokásait is... itt még megvan a szegénység és takarékosság tisztelete, és nem költözött be a kapzsiság, sem a fényűzés. Né42 ...a szerző harminc esztendővel előbb ajándékozta meg azzal lakhelyét, mint Bécset dr. Wertheim, kiéről azomban a bécsi Annalen der Litt. und Kunst des In- und Auslandes 1811-dik esztendőnek novemberi darabja azt mondja, hogy az a legelső orvosi topographiája azon fővárosnak. Tudományos Gyűjtemény 1819. 1. köt. 66-67. 43 Benkő Sámuel müvének 1818. évi miskolci kiadásában a szerkesztő külön fejezetet szentel a miskolci fehér kenyérnek: A miskolci piacnak különleges díszéül szolgálnak az itteni kenyerek, nem csak finom illatuk, hanem fehérségük és szép formájuk miatt is a Magyarországon sütött és árult kenyerek között a legkelendőbbek. Benkő S. 1818. 62. 44 Benkő S. 1976.27. 366