A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

hányszor megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy öltözködésükben, táplálkozásukban, szórakozásukban, külföldi ékszerekkel behozzák a fényűzést, az élvezethajhászást, a kicsapongást, de kinevették és nem utánozták őket. Bárkit szívesen fogadnak be. Ha valaki a másikat lekötelezni igyekszik magának, gyakran rendez neki lakomát és felvidítja őt. Kevesebben élnek vissza az étellel, mint az itallal, a bor olcsósága ugyanis néha tönkreteszi őket.

45 A mértéktelen borfogyasztást említve Benkő is leírja a Bél Mátyás által már említett miskolci mondást. A város egészségi állapotáról szóló általános fejtegetéseket viszont már Benkő Sámuel orvosi gyakorlata indukálta. Nem említ különös táj betegséget, de elítélően jegyzi meg: a miskolciak általában borral vagy tudatlan borbéllyal és javasasszonnyal gyógyíttatják magukat, pedig a városban három orvos működik és két megyei sebész is van. A város nevezetes épületeiről szólva sokkal inkább azok történetét, semmint városképi jellemzőiket tárgyalja, de pontos számmal szolgál az ingatlanokat illetően: 2400 ház és 1414 pince. Most sem maradhat el a vármegyeház feliratainak közlése, s a nemesi kúriák mellett említi a kamara miskolci építkezéseit is. Benkő Sámuel topográfiájában önálló fejezetek tárgyalják a miskolci szőlőt és bort, sőt a borkészítés technikáját, a korabeli természettudományok magas szintjét képviselve. Miskolcon 90-nél is több fehér szőlőfajtát ismernek, a város körül sok jeles szőlőhegy van, melyeken egykor bujtásos szaporítással telepítették be a növényt, amely a negyedik évben fordult termőre. Benkő ismerteti a többi szőlőmunkát, valamint a borkészítés folyamatát is. Miskolcon is ismerik az aszúbort, sőt a máslást is, de sok különbség van a hegyaljai és a miskolci bor között. A miskolci borok vizelethajtók, eredményesek székrekedés és epebaj esetén, savas ízükkel, üde színükkel az osztrák borokhoz állnak közel. Miskolc levegőjét egészségesnek mondja a természettudós, a Szinva közelében azonban egészségtelen a mocsaras kigőzölgés miatt, míg a magasabb részeken a szél is tisztítja a levegőt. Miskolcon általában is jó a széljárás, ez nyáron frissíti a levegőt, a többi évszakban pedig mozgásba hozza a lassú levegőt. Benkő Sámuel helyrajza a szerző rapszodikus, a városról szerzett összes információt egyszerre közölni akaró szerkesztési módja miatt furcsa, de a korban egyáltalán nem szokatlan keveréke a különböző műfajoknak. Egyrészt általános topográfiai leírás a város természeti és gazdasági, társadalmi viszonyairól, másrészt meteorológiai, orvosmeteorológiai, orvostörténeti adatok krónikaszerű felsorolása, s hasonló módszerrel közli a szerző a város történetére vonatkozó források gyűjteményét is. Benkő, aki elismert tudós a korban, sokszor kritikátlanul átveszi a Bél-kézirat bekezdéseit, ugyanakkor szinte érzéketlen marad nagy elődje példás szerkesztési módszere, áttekintő értékelése tekintetében. Munkájuk közös érdeme, hogy a természeti, gazdasági jellemzők mellett a miskolciak pozitív mentalitását is felveszik az államismereti toposzok közé, nemcsak a hegyek, vizek, klíma, szántók adományait, hanem a lakosok toleranciáját, befogadó attitűdjét is a város vonzerői közé sorolják. Országleírás és monográfiák A 19. század elejének honismertető irodalmában több átfogó munka jelent meg, ezek között Dóczy József cisztercita szerzetes Magyarország tekintete vagyis az ország áttekintése, leírása című munkája magyar nyelven, Bécsben jelent meg 1830-ban. A munka természeti, „míveleti" (= termelési) és „kormányi" (= államigazgatási) szemBenkőS. 1976. 15-16. 367