A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

Ez az óriási vállalkozás, amelynek csak töredéke jelent meg nyomtatásban a szerző Notitia című sorozatában, a magyarországi tudományos topográfia és országleírás művelőinek legfontosabb műve lett, a kéziratokról a 18-19. században igen sok másolatot készítettek, könyvtárak, parókiák, levéltárak őrizték, így nyomtatás nélkül is ismert volt a müveit közvélemény, sőt a közigazgatás, politika döntéshozói körében. A Borsod vármegyéről készült összefoglalás kéziratban - több változatban - maradt fent, s ezek alapján jól követhető a szerző szerkesztési módszere: az általános, természeti fejezetek (vizek, domborzat, ásványok) után a vidék legfontosabb történeti objektumai, a várak következnek, majd az egyes helységek leírása járásonként követi egymást. Az 1720-as években készült kézirat Szinva-szócikke Miskolc folyójának és jelképének első tudományos igényű leírása. A másfél mérföldnyi hosszú Szinva arról híres, hogy a borsodi régióban a legtöbb benne a rák és pisztráng. Miután a Bükkben, a „Szent István erőse" nevű hegy oldalában megered, a Garadna-patakkal bővülve jelentős víz lesz belőle, s már hegyek között fűrészmalmot hajt. A bő vizű patak zúgva és kristálytisztán érkezik a diósgyőri várhoz, ahol a lakosoknak ivóvízként szolgál, a váruradalom pedig innen szerzi be a rengeteg pisztrángot. Ekkor sokat veszít tisztaságából, hiszen vize keveredik a fürdőével, s többé már sem csík, sem pisztráng nincs bőséggel benne. Diósgyőrnél is felhasználják erejét, részint gabonaőrlő, részint kender- és kallómalmok hajtásához. Miskolcig dombokkal övezett síkságon folyik végig, majd nyugat felől folyik be a városba, kettészelve azt, s a város közepén szép kis tavat képez. Itt is igen sok malom van rajta, éppen ezért a tiszta patak igen szennyessé válik, s Miskolcról már piszkosan kavargó, a korábbira alig hasonlító vízként folyik el. A vidék fontos természeti jelenségei a bükki barlangok is, melyek közül a Szentlélek kolostorromtól nem messze fekvő „Szeleta-lyuk" nevű száz lépés hosszú és tizenhat lépés széles barlang kiválóan alkalmas nagyobb tömeg befogadására, ha háborús időkben rejtekhelyet keresnek az emberek. Bél Mátyás úgy tudja, a Rákóczi-szabadságharc alatt Miskolcról is sokan elbújtak itt, sőt Rabutin császári generális árulás folytán rajtaütött az ide menekült embereken.

16 15 Szinyva fluvius priori (= Hejő) ubertate aquarum suppar, sed gelidior puriorque et trutarum, fundulorumque et cancrorum foecunditate reliquis omnibus nobilior. Scatet is e latere montis, quem S. Stephani munimentum adpellavimus. [...] Postea rursus cum alio rivulo, Garadnam vocant, iungitur, maiorique iam uberitate et vi aquarum impulsus, inter montes molam impellit asseritiam. Est autem molae structura in sinu montis declini prope vallem Diosgyőriensem; itaque idein rivulus eo delatus, latius iam exspatiatur, crebriisque capillis insussurrans nitidissumus ad arcern Diosgyőriensem usque adducitur ibidemque non poturn modo oppidanis, sed et dominio trutas copiosas eximiique exhibet incrementi. Sed quamprimum arculam et oppidum praterfluxit, illico undis bajalibus, quae ab arcé eidem manant, intermissus, frigus natricuin cum trutarum foecunditate amittit, inservit tainen ibidem molis partim frumentariis, partim tudibus cannabeis, partim verő fullonicis. Ultra duo itinera velut dispensatis aquis aperit, tenetque cursum versus orientem pulchra collibus intermissa planitie, dum Miskolczinum adtingat. Inlabitur autem Miskolczinum ab occidente, et quum médium interluisset, exit orientali eius latere. Media fere parte oppidi eleganter in piscinam colligitur, nwlisque servit compluribus. Sed pro his beneficiis sordes recipit, sitque ex nitido sordus. Quapropter egressus ex oppido iam turbidus, et sui prorsus dissimilis in patentiores campos diffunditur, tandemque in Sajonem cadit infra vicum Felső—Zsolcza. Cursus eius complectitur milliare unum cumdimidie. Bél M. [1730k.]/a. 12-13. 16 In hujus montis (= Szentlélek) latere visuntur antra ex ea parte, qua in meridiem spectat. Unum subit montis verticem, orificio sat amplo, specu recta, huic diversi mode cavata. Centum plus minus passuum longitudine, latitudine circiter sedecim sese expandit, opportunoque est populis migrantibus suffugio. Bellicis maximé temporibus fugitivos saepe excepit hospitio. Sünt, qui ex ultimo bello Rakocziano illó sese Miskolczino et vicinis ex coloniis abdiderant, sed quos praefectus militiae Caesareae Rabbutinus, huc adlatus, nescio a quo proditos, exturbaverat. Bél M. [1730 k.]/a. 3. 359