A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban
Bél a Borsod-kézirat természeti adottságokról szóló fejezetében kimentő leírásokat közöl a régió fürdőiről is, köztük a tapolcairól. A Tapolcán eredő Hejő két különleges forrásból vegyül össze egy patakká, a meleg forrás az itteni fürdő sziklájából fakad oly bőséggel, hogy rögtön malom hajtására is képes, a hideggel pedig a melegtől száz lépésre, a fürdő alatt egyesül, s ezért itt a termálvíz lehűl. 17 A tapolcai fürdőt nagy múltúnak tartja Bél Mátyás, s leírása a honismereti irodalom első megbízható tudósítása Magyarország egyik nemzetközi hírnevet is kiérdemlő fürdőjéről: A miskolci hegy mögött másfél mérföldnyire nyugatra egy kicsiny pusztán (praediolo), amelyet a forrásról Tapolcának neveznek, van Borsod megye egyik ivásra és fürdésre alkalmas forrása. Semmi kétség, hogy ezen a helyen már régen is épülettel felszerelt fürdő lehetett, de ez idővel elenyészett, és sokáig csak egy kis tavacskában folyt a fürdés, amely egyszersmind mosásra is szolgált a helyi lakosoknak. E helyt már 1217-ben működött a Szent Benedek rend apátsága, templomának romjai még ma is [= 1730 körülj fennállnak. Amikor az apátság élén Althan gróf váci püspök állt -felismervén a fürdő hasznosságát - 1723-ban elrendelte, hogy a forrás helyén emeljenek megfelelő fürdőépületeket. Azelőtt egyetlen tó volt ott, amelybe a szemben lévő sziklából folyt a meleg víz. A püspök parancsára a vizet három tavacskába vezették, és ugyanannyi kamrácskát építettek hozzájuk, hogy ki-ki státuszához és rangjához méltóan egyedül, vagy az övéivel külön medencében folytathassa és élvezhesse a fürdőzést. Később egy hatszobás fogadót is építtetett, a szobák elé oszlopsort vagy tornácot is emeltetett a vendégek kényelmére. Az oszlopokkal teljesen körbevett építmény magasan kiemelkedik környezetéből, és minden oldala felől már messziről mutatja oldalait a vendégeknek, alul pedig kivezeti a vizet a fürdőből a közeli patakba. A fürdő vize sziklavájatból tör elő és egy széles patakot hoz létre, amely a medencékben inkább lanyhul, mint melegedne, mivel itt a közelben felbuzgó igen hideg forrás hűvös vízáramaival keveredik. A víz színe áttetsző, nitrátos szagú, ereje a bőrt összehúzza és a lázat lehúzza, az étvágyat meghozza. A közelben van egy forrás, amely segít a szembajon. A fürdő kies környezetének egyetlen hátrányos jellemzője van, hogy igen sok a kígyó, s Bél Mátyás úgy hallotta, Tapolca (török kori) pusztásodása éppen az itteni kígyók nagy száma és veszélyessége miatt következett be. 18 A fürdők annyira érdekelték Bél Mátyást, hogy egy másik - az előbb idézett munkától eltérő - ortográf kéziratban a lapszélre a tapolcai fürdő vázlatos alaprajzát is feljegyezte, rajta a sziklából előtörő víz, a három tónak nevezett négyszögletes medence, valamint a Hejő partján a fürdővendégek kényelmére szolgáló hathelyiséges épület, a patak másik oldalán pedig egy kocsma. 19 Miskolc környékének másik neves fürdője a diósgyőri, a várkastély alatti „Királyné fürdője", amely Bél Mátyás szerint méltóságban, előkelőségben messze megelőzi a tapolcait, mivel királyi költségen az itt időző királynék gyönyörűségére építették. Bél Mátyás korában azonban a fürdőnek már csak nyomai vannak meg: egy faragott kövekből álló nagy kőrakás, amely egykor a medence alapját képezte. A kicsiny négyszögletű medencét valamikor ahhoz a sziklához építették, amelyből - mint egy csatornából - a fürdő vize ma is előtör. A szikla alsó részének vájata ugyanis sejteti, hogy belül egy 17 Hejő non torrentis, sedjluvii utilis nomen meruit. Egreditus is a Baiis Tapolczensibus, fonté gemino, quoruin unus est calidus, frigidus altér. Calidus e Baiis einanat, sive ex petra Baiarum, tam copiose effluit, ut molae possit sufficere, altér nempe frigidus, se iungitur passibus plus minus centum a calido corrivatusque sub ipsis baiis post passus fere XII. Inde fit, ut thermae subinde refrigerantur, atue huic incipit Hejő nominari. Bél M. [1730k.]/a. 11. 18 BélM. [1730k.]/a. 15. 19 Bél M. [1730 k.]/b. 239(22). 360