A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

Korsó fültöredéke (Ltsz. 53.1069.5) 18. tábla/5. - Fehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kézzel készített. A széles fül középen homorú, itt kézzel nyomkodott, szalagszerű díszítés. A fül peremén vörös festés. Méretek: h.: 70 mm, sz.: 50 mm. Edény oldaltöredéke (Ltsz. 53.1068.43) 75. tábla/6. - Fehér, homokkal soványított, jól iszapolt. Vízszintesen futó párhuzamos hornyolasok és vörösesbarna festés díszíti. Méretek.: h.: 85 mm, sz.: 92 mm. Muhi-Templomdomb leletmentésének 16. századi anyagában gyakori lelet volt a gyorskorongon felhúzott, homokkal soványított, jól iszapolt fehérkerámia. Ezeket vörös festés, sűrű hornyolasok vagy fogaskerékminták díszítették. Ezen Északkelet-Magyarországon jellegzetes 16. századi csoportot „Muhi típusú kerámiának" nevezhetjük,"' amely az észak-borsodi Csorbakő anyagában is jelentős számban előfordul. Leleteinket tehát a 16. század első felére datálhatjuk. Gyertyamártó peremtöredéke (Ltsz.53.1069.25) 18. tábla/7. - Fehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vastag falú. Erősen profilált, vízszintesen levágott pereme alatt egy-egy vízszintesen futó, éles és lekerekített borda, ezek közt vörös festés. Méretek: m.: 52 mm, sz.: 77 mm. A „muhi típusú" anyaga alapján 16. századi északkelet-magyarországi készítésű darabunk szintén mázatlan, vörös festésű párhuzama került elő az ónodi várból. l6 Hasonló téglalap formájú, mély gyertyaöntőket, mázas kivitelben egészen a 19. századig használtak. Nagyméretű kancsó (Ltsz. 53.1065.92) 10. ábra. - Sárgásvöröses színűre égő kerámia. Homokkal soványított, jól iszapolt. Függőleges pereme kiöntőcsücskös, a perem alatt vízszintesen futó sűrű hornyolasok, melyekből a legalsót függőleges vörös csíkok díszítik. A nyakon két vízszintes hornyolás, a középső bordán szintén függőleges vörös csíkok. A has felső része hornyolt, az egész hasat vízszintes vörös ecsetvonások és köztük rácsminta díszíti. A fenék szélét ferdén hornyolták. A vastag fül középen homorú. Ide ujjbenyomkodásos szalagdíszt helyeztek, amely egészen a hornyolt fenékszélig lefut. A fület ferde vörös festés díszíti. A has alsó fele a fül jobb oldalán a kiégetés előtt megrogyott. A kancsó felületét híg agyagmázzal fedték. Jó megtartású. Műhibán a fehér és szürke kerámia mellett jellemző volt a vörös és sárgás anyag is." Kancsónk formája és festése alapján megegyezik a Műhibán előkerült fehér kancsókkal, tehát a fenti „Muhi típusú" 16. századi kerámiák közé sorolható. A lelet érdekessége a fenékig futó szalagminta. A hasonló fülminta nem ritkaság, azonban azok csak a fül aljáig tartanak. A fenékig futó domború dísz jellege közel áll a reneszánsz sárkánytaréj-díszes edényekhez.

318 A kancsó készítőjére talán egy ilyen sárkánytaréjos díszítés hatott és ezt ötvözte egy „Muhi típusú" kancsó szalagmintáján. Kancsó szájtöredéke kiöntővel (Ltsz. 53.1069.10) 18. tábla/3. - Világosvörösre égő agyagból készült, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú. A peremen kissé homorú, csücskös kiöntő van, alatta keskeny bordán fogaskerékdísz. Roszszul kiégetett. 314 Tomka Gábor szóbeli közlése. 315 Leleteink muhi párhuzamai: Laszlovszky J.-Pusztai T.-Tomka G, 1997. 197, XX/9., 199, XXIII/7., ül. Veres L.-Víga Gy., 1999. 120, 56. ábra. 316 Tomka G., 1996.32. 317 Laszlovszy J.-Pusztai T.-Tomka G, 1997. 147. 318 Czeglédy /., 1988. XXIX. tábla/l. 286