A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

tyúk körébe, mivel szárai nem laposak, hanem domborúak. Szárai miatt a gótikus sarkantyúk közé sorolhatjuk, visszahajlított szárcsúcsa alapján pedig a 15. század első felére datálhatjuk.

89 A visszahajlított szárcsúcs analógiáját Muhi középkori mezővárosában is megtalálhatjuk.

90 A csorbakői sarkantyú tehát formája szerint a gótikus sarkantyúk felé mutat, de díszítésének ízlésvilága már a 15-16. század tornasarkantyúihoz köthető, így készítését a 15. század közepére tehetjük. Sarkantyú (Ltsz. 53.1067.3) 3. tábla/4. - Kovácsoltvas. Széles szárai közül csak az egyik van meg, végén a szárból kissé kiugró kettős lyukú fül a felkötéshez. Szárai Valakban csúcsba futnak. Hosszú, kör átmetszetü nyaka 45°-os szögben emelkedik, fokozatosan vékonyodik, végei villásak lehettek, itt letörött, taréja elveszett. Erősen korrodált, rossz megtartású. Méretek, h.: 135 mm, a nyak h.: 80 mm. A késő gótikus sarkantyúk körében egy jellegzetes magyar forma alakult ki: a hosszú nyak kis mértékben felemelkedett, továbbá a szárak erőteljesen kiszélesedtek, már-már félcsésze formájúakká váltak és az egész sarkot körülölelték. A nyak átlagos hossza 130 mm volt. Ezen típus a 15. század végén, 16. század elején volt divatban.

91 Leletünk pontos analógiájaként említhetjük a váci Vak Bottyán Múzeum gyűjteményében szereplő ismeretlen lelőhelyü 15-16. századi példányt, amely 166 mm hosszú, ebből 100 mm a nyaka.

92 Bár a csorbakői példány nyakának teljes hosszát nem ismerjük, átlagos taréj mellett feltételezhető, hogy 10-12 cm lehetett. A szárak korrodált állapota miatt teljes szélessége nem ismert, mégis még töredékes állapotában is majdnem az egész sarkat átéri, így ezen darabot a 15-16. század fordulójának késő gótikus sarkantyúi közé sorolhatjuk. Sarkantyú (Ltsz. 53.1067.4) 3. tábla/6. - Kovácsoltvasból készült. Széles, egyenes, belül lapos, kívül enyhén domború szárai közül az egyik letört. A szárak U-alakba futnak. Végén két kör alakú lyuk és egy, a szárból kissé kiugró hosszú ovális lyuk szolgált a felkötésre. Nyaka hosszú, keskenyedő, árpaszem átmetszetü, hasított, taréja elveszett. A nyak felső élén, az indításnál háromszög alakú díszítés. Méretek: h.: 120 mm, a nyak h.: 45 mm. A 15. század második felében megjelentek a hármas, sőt négyes lyukak a sarkantyú stabilabb felerősítése céljából.

93 A 15. század folyamán, a század végére a tornalándzsák hosszúságának növekedése miatt megváltozott a lovasok lábtartása, biztosabb lovaglás érdekében kinyújtott lábbal lovagoltak. A sarkantyúk szárai ekkor váltak lapossá, középen kiálló gerincéllel, magát a sarkantyút pedig gyakran díszítették.

94 Leletünk tehát a 15-16. század fordulójának tornasarkantyú divatját követte, rövid nyaka miatt azonban nem tarthatjuk tornasarkantyúnak. Sarkantyútaréj (Ltsz. 53.1065.10) 3. tábla/3. - Kovácsoltvasból készített nyolcágú taréj. Félkész gyártmány, nyolc ágából négy kész, hegyes, négy még félkész, szögletes. Közepén kerek lyuk. Lapos, közepén a legvastagabb, de itt is alig szélesebb az ágaknál. Méretek: átm.:66 mm, a lyuk átm.: 5 mm. 89 Nagy G., 1898.63. III. ábra/15. 90 HOM, Régészeti raktár, Ltsz. 53.1040.8. 91 Kalmár J., 1971.362. 92 Temesváry F., 1984. 168. 178, R.53.56.11.7. 93 Nagy G., 1898.64. 94 Kalmár J., 1971.361. 254