A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

Félkész sarkantyútaréj, ami ha elkészült volna, akkor átmérője elérte volna a 60 mm-t. Tehát egy viszonylag nagyméretű taréjról van szó, hiszen a 15. századi átlagos méretű taréjok is ennél legalább 1 cm-rel kisebbek. A sarkantyúk nagyméretű taréjai megnehezítették a gyaloglást, sőt, ha túl nagy volt a taréj, akkor lehetetlenné is tette azt. A csorbakői darab nagyobb egy átlagos ember sarkánál, így valószínűleg nem hétköznapi viselethez készült. Feltételezhető, hogy a 15. század második felének tornasarkantyúihoz készítették a csorbakői várban. Az itteni műhelyre utal a taréj félkész állapota. Hasonlóan helyi, várbeli sarkantyúgyártó mesterrel számol O. V. Dzembasz a nevickei várban.

95 Használatára és méretére a legjobb példát a 15. századi lovagalakos kályhacsempéin láthatjuk.

96 Sarkantyú-felerősítő csat (Ltsz. 53.1065.6) 6. tábla/2. - Kovácsoltvas, kettős csat, középső tagja kitörött és elveszett, külső szárán törés van. Szárai enyhén homorúak. A kitörött középső szártag egy kisebb és egy nagyobb tagra osztotta a csatot. A pecek hiányzik. Méretek h.: 34 mm, sz.: 34 mm. A csorbakői csat pontos párhuzamát találjuk a közeli Abaszéplakon (KosiceKrásna nad Hornádom, Szlovákia).

97 Sarkantyú-felerősítő csat (Ltsz. 53.1068.4) 6. tábla/l. - Kovácsoltvasból készült, kisméretű kettős csat. Középső tagja két egyforma méretű részre osztotta a csattestet, ami itt szögben megtörik. Jó megtartású. Méretek: h.: 23 mm, sz.: 20 mm. Példányunk az egyetlen olyan csorbakői csat, mind a lószerszámok, mind a viseleti tárgyak között, amelynek pecke megmaradt. Párhuzamát találjuk a zsaluzsányi udvarház leletei között, ahol a középső taghoz szíjszorító lemez is tartozott, 8 így elképzelhető, hogy ezen csorbakői darabot is kiegészítették egy hasonló taggal. Ezt támasztja alá egy Szabolcs megyei darab is, ahol szintén szíjszorító lemez csatlakozott a csattesthez.

99 Pontos analógiája került elő a nevickei várból,

100 ahol az ásató stratigráfiai megfigyelései alapján a 15. század végére helyezte a csatot.

101 Leletünket, az előbb említett másik sarkantyú-felerősítő csattal együtt a 15. századra datálhatjuk. Kengyelek Csorbakőn négy kengyeltöredék és egy szíj védő pánt került felszínre. A leletek jól reprezentálják a 15. századot. Ép darabot sajnos nem találhatunk közte. Kengyel (Ltsz. 53.1065.14) 4. tábla/2. - Kovácsoltvasból készített kengyel. Széles szíjbefüzö füle és lefelé keskenyedő szárai vannak. Széles, fűzfalevél alakú talpalója eredetileg a szélein felhajlott és csatlakozott a szárakhoz. Itt az egyik szára eltörött, másodlagosan a talpalót átfúrták és kijavítva oda illesztették be a szárat. A másik szár elhajlott, itt a talpaló töredékes, így itt nem rekonstruálható. Közepes megtartású. Méretek: h.: 135 mm, a talpaló h.: 120 mm, a talpaló sz.: 37 mm. 95 Dzembasz, O. V., 1999,. 277. 96

HollL, 1958. 259, 81. ábra. 97 Polla, B., 1986. 269, 133. ábra/9. 98 Polla, B., 1962. 144, 111. ábra/4.a„ 4.b. 99 Nagy G., 1898. 63, III. ábra/l 1 b. 100 Dzembasz, O. V., 1999. 299. XIII. tábla/12. 101 Dzembasz, O. V., 1999. 269. 255