A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Wolf Mária: Niellódíszes bronzcsat Edelény-Borsodról

testű példányok. Az átlagnál vaskosabb az egyik kerszonészoszi, a plisznyeszki, valamint a plesniskói darab. A többinél sokkal kevésbé kidolgozott a Bolgár városában, Czarna Wielkaban, valamint Kiev környékén lelt csat. Mindazonáltal az anyagukban, méretükben és megjelenési formájukban mutatkozó csekély különbségek egyelőre nem teszik indokolttá alcsoportok elkülönítését. Mindenképpen meg kell azonban különböztetnünk e típust a líra alakú csatok egyéb csoportjaitól, hiszen azokkal ellentétben, egytagú.

72 Jelenlegi tudásunk szerint használati módjában is különbözik azoktól. Míg a kétosztatú példányokat övcsatként, fegyverzet felfüggesztésére, vagy lószerszám tartozékaként egyaránt alkalmazták,

73 addig ezt a típust kizárólag övcsatként használták. A szabolcsveresmarti csatot vizsgálva Németh Péter feltételezte, hogy egy, a fejedelmi udvarban szolgáló rusz-varég eredetű harcoshoz köthető, annak személyes tulajdonaként került a Kárpát-medencébe.

74 Felvetését, és a tárgy 10-11. századra való keltezését a szakirodalom általánosan elfogadta.

75 Ennél korábbra, a 10. századra mindössze egy darabot, a típus egyik legészakibb példányát keltezték (Volnoje). 10-11. századinak öt csatot határoztak meg (Semdolina, Gorodec, Voin, Kherszon).

76 Mint láttuk azonban, a leletek túlnyomó részét a 11. század második felére, a 12. század elejére datálták. E keltezést erősíti az a három sír is, amelyben csatjaink érmekkel együtt kerültek elő. 1068-1090 között vert nyugat-európai pénzek társaságában látott napvilágot a korjakovói csat, 7 és 1055-re keltezhető bizánci érmekkel együtt találták meg e típus egy példányát Sarkelben.

78 Strzemieszyce-wielkie-i (pow. Bedzin) temető 31. sírjában lelt csatot a 11. század végére keltezi az ugyaninnen előkerül érem. Ugyanezt a datálást támasztja alá a szabolcsveresmarti csattal együtt előkerült baltacsüngő tipológiai elemzése is. Ennek során Panasiewicz és Woloszyn megállapították, hogy a szabolcsveresmartival rokon darabok a mai Lengyelország, Lettország és Ukrajna területén a 11. század második felére, a 12. század elejére keltezhetők,

80 és ugyanebből az időszakból származhat a szabolcsveresmarti példány is.

81 72 Épp ezért Istvánovils Eszter úgy véli, hogy a szabolcsveresmarti csatot és párhuzamait semmi esetre sem sorolhatjuk a líra alakúak közé, mivel éppen azok legjellegzetesebb vonása, az elkülönített szíjtartó hiányzik róluk. Istvánovits E., 2003. 324. Maga a csatforma azonban sokkal jobban hasonlít az antik hangszerre, a lírára, mint a kétosztatú példányok. A „líra alakú" megjelölés tehát e típus esetében helytálló. Ezért, s mivel a szakirodalom a legkorábbi időtől kezdve napjainkig líra alakúként említi őket (lásd: 16-69. jegyzet), egyelőre magam is megmaradtam emellett az elnevezés mellett. A továbbiakban azonban célszerű lenne az egyosztatú és kétosztatú típusokat megnevezésükben is elkülöníteni. 73 Révész L, 1989.537. 74 Németh P., 1975. 18. 75 Révész L., 1989. 536., Fodor /., 1996. 173. Fodor István a szabolcsveresmarti csatot a 11. század elejére keltezte, úgy vélve, hogy azt az államszervezés időszakában ideérkező keleti szláv harcos hozta magával, aki a modernizált magyar haderő szolgálatába szegődött. Vö. Fodor /., 2001. 25. 76 Minthogy az elterjedési terület különböző pontjain kerültek elő az átlagosnál korábbra keltezett csatok, egyelőre nehéz lenne bármelyikben is a típus születési helyét látnunk. 77 Ravgyina, T. V., 1988. 77, 147. 78 Artamonova, O. A., 1963. 80, 114., Fedorov-Davidov, G A., 1966. 43. 79 Martiniak, J., 1960. 169., 177. III. t. 4., Zoll-Adamikowa, H., 1966. 109. 80 Panasiewicz, W.-Wotoszyn, M., 2002. 258., 256-257. 5. kép. 81 Panasiewicz, W.-Wotoszyn, M., 2002. 266-267. 45. j. A szerzőpáros bírálja Fodor István korai keltezését, megállapítva, hogy az orosz-magyar kapcsolatok a 12. században jóval intenzívebbek voltak, mint a 11. század elején. Sokkal nagyobb a valószínűsége tehát, hogy e tárgyak ebben az időben kerülhettek Magyarországra. Az orosz-magyar kapcsolatokat illetően a magyar kutatás a lengyel szerzőpárossal egy véleményen van. Vö. Kristó Gy., 1994. 509-510. további irodalommal. 148