A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Miklós-Czaylik Zoltán: Vaskohászat Északkelet-Magyarországon a Kr. e. 3. században: Sajópetri-Hosszú-dűlő

retü gázbuborékokkal, agytekervény-szövetű wüstit fázisokkal, amelyekben vasszemcsék is előfordulnak. A szilikátos fázis mész-fayalit, intersticiálisan inhomogén, de leucittartalmú fázis van jelen (02.23.1 minta - vassalak). 2. Laza szerkezetű, kis fajsúlyú, uralkodóan üveges felépítésű, de a mátrixában mikrolitokat is tartalmazó kohósalak, amelyben az adalékanyagból visszamaradt kvarc- és földpát-szemcsék nagy mennyiségben megtalálhatók. A mátrixban esetenként fayalitos-wüstites csomók is előfordulnak. A leucit jelenléte általános és a diopszid előfordulása is valószínű. A rosszul kristályosodott mátrixban krisztobalit azonosítható (02.23.3 minta - szilkátsalak). 3. Inhomogén szerkezetű (a fenti két típus közötti átmenetet képviselő?) kohósalakok, amelyekben a 2. típus rendszerint az 1. típushoz közelálló összetételű, de más struktúrájú anyagot kérgez. Az utóbbi, kompaktabb rész abban különbözik az 1. típustól, hogy az agytekervényes wüstit-szövet helyett a wüstit-szemcsék tűs-dendrites szerkezetben figyelhetők meg. (02.23.2., 4-6. minták). A kelta település déli részéről további 4 szilikátsalak-darab vizsgálata készült el: a 2-es típusú salakhoz hasonlóan jellemző rájuk a hólyagos, porózus szerkezet, a kis fajsúly és keménység. A hólyagok falán kalcit, az alapanyagban foszfáttartalmú fázisok és egyéb ásvány- és kőzettörmelékek mellett kvarc figyelhető meg. A mindhárom típusban megemelkedett Ca-tartalom az adalékanyagok Ca-gazdagságára utal. A mész-fayalit alacsonyabb olvadáspontú a tiszta, vagy Mg-gazdag fayalithoz képest, tehát feltehetően tudatosan használtak magas Ca-tartalmú adalékokat a kohászati tevékenység során. A magasabb Ca-tartalmat valószínűleg karbonátos kőzet adagolásával érték el, amelyre a kalcit-ocellumok jelenléte utal. Ugyanakkor a leucit rendszeres jelenléte azt bizonyítja, hogy az olvadási hőmérséklet további csökkentése érdekében alkáliákban gazdag salakképzőket is felhasználtak. A salakképző adalékból visszamaradt kvarc vizsgálata alapján a kérdéses - a mészkarbonát mellett adagolt - anyag magas földpáttartalmú homok/ homokkő lehetett. Az anyagvizsgálatok tehát egyértelműen tisztázták a fent ismertetett leletanyag (szilikátsalak, vassalak, karbonátos kőanyag) technológiai összefüggéseit. A vassalak és a szilikátsalak nemcsak a bennük talált ásványok (leucit, kalcit) alapján származik azonos technológiai folyamatból, hanem több esetben sikerült is meghatározni azt az átmeneti (3.) salaktípust, amely a fizikai kapcsolatot is igazolja a két (1-2. típus) salaktípus 131