A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Miklós-Czaylik Zoltán: Vaskohászat Északkelet-Magyarországon a Kr. e. 3. században: Sajópetri-Hosszú-dűlő

......---"""" S%"'

:

:; ,.-' ,••''' o ° (~\ ) r®

r--"~ ,_ •G >-' / ..--" ..-.--•-"-• °

X .' # / \ . ' c" "' o *** ° ° ° / \ % So Q

. *© .,„ ^ / > ? ">° <4«0 O o " .» 0 ° i X .5- _ °\ °°

c

°:;', • # fc > / ; ...--"" .^..^h***** o Q~\ 8

C 3-\«> / i 1 \ • i i .•••o\'5>\ D$ « » \J\ \ 0 Vfc \ D

/ '. \ ..-'•'' .-•''' \ ' "•-.. ...•-"" > o . 100m 5a. kép. Sajópetri-Ilosszú-dűlő. Azokat a jelenségeket, ahol salakot tártunk fel szürke színnel, ahol karbonátos kőanyagot, azt feketével jelöltük. Déli zóna, 2002 novemberi állapot között. A szilikátsalakban azonosított ásványok (mész-fayalit, kalcit) alapján fény derült arra is, hogy az olvadáspont csökkentésére valóban adagoltak karbonátos kőanyagot a kohászati tevékenység folyamán. Más ásványok (leucit, kvarc) jelenléte azt is bizonyítja, hogy az olvadáspont további csökkentésére homokot, vagy homokkövet használtak fel. Adatok a vaskohászati technológiához A vas kohósítására alkalmazott technológia rekonstruálásához a legfontosabb hiányzó láncszem a kohó, amelynek mindeddig nem akadtunk nyomára. Megjegyzendő, hogy ez a jelenség nem egyedülálló, hiszen a Kárpát-medence keleti felének hasonló korú, vaskohósítási nyomokkal rendelkező települései közül egyedül Cecejovce-n tárták fel a vas direkt kohósítására szolgáló kohó darabjait (MIROSSAYOVÁ 1995, 21., fig. 4). 132