A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

8. kép. Dabóczy Mihály: Gábor Áron, 1956. (Gábor Áron Középiskola) (Fotó: Szujó P. 2003) 1970-ben egy újabb térséget (az egy évtized utáni áthelyezés „ideológiai" magyarázata a gyár alapításának 200. évfordulója volt, és az ahhoz kapcsolódó ünnepi rendezvény egyik fő mozzanatát jelentette az újbóli avatás). Kiss István (1927-1997) diósgyőri Lenin-szobra hazánkban a legelsők között (1958) került felállításra. (Valamennyi 1956 után született, Budapesten 1967-ben állították fel a felvonulási térre Pátzay Pál Lenin-szobrát.) Amilyen hirtelen jutott Diósgyőr e Lenin-szoborhoz, ugyanolyan hirtelen és gyorsan az első adandó alkalommal 1989 után lebontásra is került. Az egész város területén szinte ez volt az az egyetlen, konkrétan politikai kurzushoz kapcsolódó alkotás, ami nem áthelyezésre, hanem lebontásra került. Mint műről nincs különösebb megállapítani való. Ez az úgynevezett „hivatalos" portrék egyike volt, ami sem eszményt, sem egyéniséget igazán mélyen nem tudott kifejezni. A szovjet-magyar barátságra appellálva valójában hatalmi indíttatásból született, hogy a jól szervezhető munkások nagy tömegét figyelmezze, vagy ha kell fegyelmezze. Az 1950-es évek közepén alakult Művészeti Tanács egyik legfőbb feladata volt, hogy országosan, de helyileg is figyelemmel kísérje a nagy összegeket felemésztő művészeti beruházásokat. A miskolci csoport életrehívója a fiatal szobrászművész, Várady Sándor volt. Neki köszönhető, hogy városunkat nem árasztották el sematikus politikai emlékművek, hanem a leghaladóbb, expresszív irányt képviselő művészek, mint Kerényi Jenő, Vilt Tibor, s a már nagy klasszikusnak számító Medgyessy Ferenc jutott itt feladathoz, s készítettek maradandó emlékműveket. (Kerényi Jenő Géniusz szobra és Vilt Tibor Homo című alkotása az 1970-es évek elejére készült el.) Várady Sándor 1920-ban született Miskolcon és 2000-ben halt meg Budapesten. Az első szobrászi instrukcióit szülővárosában Valek Józseftől kapta, aki nemcsak a szakma rejtélyével ismertette meg, hanem egy mélységes humánumból táplálkozó világnézettel is, amihez hűséges tanítványa hosszú művészi pályája során mindvégig ragaszkodott. A fiatal Várady, mint akkor oly sokan, felkereste a miskolci művésztelepen 506