A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

dolgozó Burghardt Rezső főiskolai festőművészt, aki mai szóhasználattal előkészítő tanfolyamot tartott a helyi érdeklődők számára. A szobrászat mellett akkor döntött, amikor a múzeum szervezésében a Papszeren látta Medgyessy Ferenc műveit. Végleges elhatározásra jutott, s a Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc szobrászművész növendéke lett, s egyúttal segédkezett Medgyessy Ferenc budapesti műtermében is. Miskolc város ösztöndíját megelőzendő, Leszih Andor, a múzeum legendás igazgatója, a jeles numizmata támogatta Váradyt fővárosi tanulmányai kezdetén. 1944-ben szerezte meg művészdiplomáját, s nagyon fontos célkitűzéssel, a kultúra demokratizálásának szándékával jött haza. A kitűnő szervezőkészségű művész kezdeményezte 1945-ben elsőnek az országban a Képzőművészeti Szabadiskola létrejöttét, nevéhez kötődik a Szabad Szakszervezet életrehívása, a miskolci Művésztelep háború utáni újraindítása, s a Bábszínáz egyik szülőatyja is ő volt. (E nagy horderejű munkában két festőművész kollegájával, Bod Lászlóval és Seres Já- p Rép ^ Is(ván

. Unin m9 (Diósgyőr

_ nossal dolgozott együtt.) vasgyár 1990-ig) (Fotó: Tarcai B. 1960 k.) Várady Sándor 1947-ben egy Mártír emlékművet készített Miskolc számára. Annak nagyon hamar nyoma veszett, s csupán a művész visszaemlékezéséből tudunk egykori létezéséről. Sorsát maga a szobrász sem követte nyomon, hiszen hamar Budapestre hívták, s az országos művészeti egyesületek megszervezésével bízták meg (Művészeti Szövetség Szobrászati Szakosztálya), ahol élete végéig igen aktívan dolgozott. 1955-ben a fővárosban élt, amikor a megújult Hazafias Népfront egy új mozgalmat indított. Ennek lényege a különböző társadalmi erők összebékítése volt egy konkrét cél, egy köztéri monumentum megvalósulása érdekében. Ennek keretén belül az adott településhez kötődő jeles egyéniségek emlékművei készültek közadakozásból. A tervek szerint Miskolcra Herman Ottó, Egressy Gábor, Munkácsy Mihály és Déryné Széppataki Róza egészalakos portréját szánták, melyek a Munkácsy kivételével el is készültek. Herman Ottó alakját Medgyessy Ferenc faragta kőbe, Déryné erősen vitatható bronzszobrát Schaár Erzsébet mintázta és jóval a tárgyalt korszak után, 1965-ben készült el. Ezekre még később visszatérünk. A színész Egressy Gábort pedig Várady Sándor megfogalmazásában láthatjuk ma is a már sokat emlegetett diósgyőr-vasgyári kerület vendégházának közelében. Hogy miért éppen ott? - nehéz rá valódi magyarázatot találni. Bizonyára a „Nagymiskolc" koncepció szerint a történelmi belváros helyett új alcentrumok születésével hozható az kapcsolatba. A művelt színész, a szabadságharc kiemelkedő egyénisége Várady művészi fantáziáját régtől izgatta. Diplomamunkáját is róla készítette. Ezúttal a szép kiállású fia507