A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

kitöltötte egy húsból, zsírból, hagymából, répából, valamint búza és rozs elegyes darájából készült egytálétel. A 4. edényben pedig egy mézzel ízesített erdei gyümölcsökből, kökényből, somból, vadalmából, vadkörtéből álló lekvárféleség, liktárium készült.

23 A 8. ház esetében nem nyert igazolást az az elképzelés, miszerint a főzőfazekat közvetlenül a kemence szájába állítva készítették az ételt. 4 A 4. és 5. edény ugyanis a kemenceszájtól messze feküdt. Különben is nehezen lehetett volna a kemence szűk szájában egyszerre két edényt elhelyezni. Emellett a néprajzi adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy fazékban a kemence előtti padkán, vagy padka nélkül, a járószinten rakott szabad tűzön főztek, oly módon, hogy a parazsat az edény mellé húzták. A zárt, kemenceszerű konyhai kályhák, amelyeknek már a belvilágában főtt az étel, csak az elmúlt három-négy évszázadban jöttek létre.

25 Minthogy padkának nem találtuk nyomát, feltehető, hogy a 4. és 5. edényben a kemence mellett, a padlón rakott szabad tűzön főztek. Ezt igazolja helyzetük is. Egymás közelében találtunk rájuk, a 4. edényt álló helyzetben leltük, az 5. eldőlt ugyan, de helyben maradt. A bennük fövő étel nem ömlött ki és nem folyt szét, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy az edények eredeti használati helyükön maradtak. Jelenlegi tudásunk szerint főzőedényeknek tekintjük a többi fazekat is. Ez alól csak a 12. számú kis fazék, más megnevezésben bögre, (6. kép 1) valamint az ugyancsak kisméretű tál képez kivételt (4. kép). Ez utóbbiakat az étel-ital felszolgálására használt, úgynevezett asztali edényként tartja számon a kutatás.

26 A borsodi leletek és 10. századi edénymüvességünk Az Árpád-kori, közte a 10. századi kerámia kutatásának alapjait Höllrigl József

27 úttörő kezdeményezése után Holl Imre

28 és Parádi Nándor

29 vetette meg. A 10-11. századi edénymüvesség kutatása azonban a közelmúltig egy-egy temető, esetleg egy szűkebb tájegység leleteire,

30 illetőleg két jellegzetes edényfajtánk, a cserépbogrács és a bordás nyakú edény

31 eredetének és elterjedésének vizsgálatára korlátozódott. A kutatásnak új lendületet adott a 10-11. századi sírokból előkerült edények összegyűjtése és 23 Az ételmaradékok meghatározásáért Gyulai Ferencnek tartozom köszönettel. 24 Méri I., 1970.79. 25 Hoffmann T, 1999. 728, 730. 26 Takács M., 1997., 208. Magam azonban úgy vélem, hogy a tárgyalt korszakra vonatkozóan az „asztali edény" megnevezés helytelen. Néprajzi adataink ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy a magyar nép körében ez a fogalom még a jóval későbbi időkben is ismeretlen volt. Noha az asztal ismerete és használata különösen a rangosabbak háztartásában már a kora Árpád-korban is valószínűsíthető, asztali edények alkalmazása, azaz a tálalás, még a közelmúltban is csak az ünnepi étkezésekre voltjellemző. Vö. K. Csilléry K., 1982. 245, 254, 258., Hoffmann T, 2001. 475. Falusi környezetben még a palack is ritka leletnek számít az Árpádkorban. Vö. Takács A/., 1993. 209. Eddigi ismereteink szerint az első, valóban asztali edénynek tekinthető darabok, elsősorban korsók, az Árpád-kor végén, a városok emlékanyagában jelentek meg. Vö. Holl /., 1963, 336-340. Az újabb ásatások eredményei, elsősorban a kútfeltárások leletei azonban azt bizonyítják, hogy a késő Árpád-kori palackok, korsók sokkal inkább tároló, mint asztali edények voltak, azaz elsősorban nem a folyadék felszolgálására használták őket, hanem ténylegesen ezekkel jártak a kútra. Éppen ezért azt javaslom, már csak a kerámiatipológia egységesítése érdekében is, hogy a kora Árpád-kor vonatkozásában a félrevezető „asztali edények" gyűjtőnév helyett használjuk inkább az egyes edénytípusok, bögre, tál, palack stb. nevét. 27 HöllriglJ., 1930., 1932-33. 2S

HollI., 1956. 29 Parádi N., 1954. A kutatástörténet részletes ismertetése alól felment Takács Miklós széles ívű áttekintése. Vö. Takács M., 1986. 10-22. 30 Kvassay J., 1982. 3-6 vonatkozó irodalommal. Ezúton is köszönetet mondok Kvassay Juditnak, hogy doktori dolgozatát áttanulmányozhattam. 31 Takács M., 1997. 208-222. vonatkozó irodalommal. 94