A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Ringer Árpád: Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason

Felmerült a gondolat, hogy a nevezetes felső-őskökori kultúra innen eredt és vándorolt Franciaországba. Hillebrandnak ezt a hipotézisét H. Breuil 1922-es tanulmányútjának megfigyelései - amikor is a Puskaporosi-kőfülke levéleszközös leletanyagát a legrégibb francia Solutréen lelőhelyek emlékeivel vetette egybe - és az 1928-as szeletabarlangi ásatás is megerősítették. 1928-ban az angol-magyar koprodukcióban végzett feltárás során a fő- és a mellékág találkozásában, az ún. Protosolutréen rétegben egy, a szilvásváradi Istállós-kői-barlangból jól ismert aurignaci típusú hasított alapú csont lándzsahegyet emeltek ki.

7 A lelet azt bizonyította, hogy a magyarországi levéleszközös ipar az Aurignaciennel egyidős. Franciaországban viszont ettől még egy kultúra, a Périgordien is elválasztja. A magyarországi megjelenés ilyenképpen logikusan lehet előzménye a nyugat-európainak. Az avasi kovabánya leleteit az 1936-ban rendezett kiállításon a nagyközönség számára is megtekinthetővé tették. Egyúttal felmerült az az ötlet, hogy állandó kiállítóhelyet létesítsenek az avas-tetői kovabányánál, amely a város kultúrtörténeti nevezetessége lehetne... Kevéssel később Hillebrand a mezolitikum Proto-Campigni-kultúrájába sorolta át az 1928-1935-ös leletanyagot.

9 Egy Kretzoi Miklós által meghatározott domesztikált kecske szarvcsapja alapján immár az újkőkort is valószínűnek kellett tartani, s ugyanezt a besorolást erősítette meg egy csiszolt kőbalta is. Simán Katalin, a Herman Ottó Múzeum régészeként 1979-ben tette közzé az egykori ásatások alapos és részletes újraértékelését.

10 Munkájában a kovakőfejtők korát illetően az újkőkort tartotta legvalószínűbbnek, de a középkori müvelését is lehetségesnek tekintette. Az avasi kovabányák és kovamühelyek kutatását 1999-től nagyban elősegítette az ún. Szeleta kutatási program. A Miskolci Egyetem Ős- és Ókortörténeti Tanszékén 1999-től kezdtük meg a Szeleta-barlang komplex, archeo-, lito-, illetve biosztratigráfiai újraértékelését, az eddig elmaradt monografikus feldolgozás céljából. Nem kis meglepetésre a barlang Kadic-féle ásatási anyagában több olyan kőszerszámot is találtunk, amelyek a jellegzetes avas-tetői kovaféléből készültek. Többek között a Fejlett-Szeletai 6. és 5. rétegéből, továbbá a Korai-Szeletai 3. rétege felső részéből. Külföldi - chicagói és kaliforniai - C

14 laboratóriumokban végeztek fosszilis csontból korhatározásokat. A kapott koradatok az avastetői nyersanyagú leleteket -22 és -38 ezer év között rögzítik. A kovafejtés nyersanyagából készült paleolitok között olyan is van, mint a barlang egyik legszebben kidolgozott levéleszköze, egy nyelezett tőr (5. kép). A darab egyetértelműen őrzi a bányászattal összefüggő hőkezelés nyomait. így igazoltnak vehetjük Hillebrand véleményét, az avastetői nyersanyaglelőhely használata - amelyet Szentiványi Jenő álmodott meg A kőbaltás ember című regényében - legalább a szeletai ősember koráig tekint vissza: „Az eddigi tanyán, az Avason néhány legényke kivételével egyáltalán nem maradt fegyverbíró vadász, csak öreg, asszony meg gyerek. Ka-Bor ezeket sem engedte tétlenkedni. Sziklát töretett velük, s a lerepesztett töredékekből maga választotta ki az alkalmas darabokat."

11 7 Hillebrand J., 1928.99-103. 8 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936. augusztus 7.. Remek kiállításban mutatta be a múzeum a borsodi csodás gazdagságú népművészetet és az avasi ősember sok ezer éves kultúráját. 9 Hillebrand J., 1929 12-25. 10 Simán K., 1978-79. 87-102.; Simán K., 1978-1979. 12-15. 11 Szentiványi J., 2001.; Tóth L, 1975. 29-62.; Vértes L., 1965. 219-221. 8