A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Ringer Árpád: Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason

E tanulmány másfél évtized kutatásainak fontosabb eredményeiből igyekszik áttekintést adni. Célkitűzése távolról sem valamiféle összegzés, hanem sokkal inkább az eddigiek dokumentálása és a jövőbeli teljesebb, a megoldást ígérő vizsgálati irányok kijelölése lehet. Az őskökori kovakitermelés földtani és felszínalaktani tényezői Az Avas harmad- és negyedidőszaki rétegtani összletének bázisát a Bükk központi vonulatához tartozó karsztos tömeg alkotja. A harmadidőszaki tektonizmus az Avas környezetében elkeskenyedő hegy láb felszín alaphegységi vonulatait É-Ény - D-DK és erre közel merőleges É-ÉK - D-DNy-i vetők mentén rögökre darabolta. E rögök nem vettek részt a hegység pannóniai emelettől megindult intenzív emelkedésében. Éppen ellenkezőleg, mélybe zökkenve preformálták a hegylábi előteret, és a domborzativízrajzi vonatkozásban egyaránt meghatározó Sajó- és Szinva-völgy árkos süllyedékét. Az avasi alaphegységi rögre a tercierben és a kvarterben változatos összetételű tengeri és szárazföldi üledéksor települt. A sekélytengeri partszegélyi fáciesű - szénrétegeket magába záró - összlet felett vulkáni tufa és agglomerátum sorozat, majd ezen szárazföldi homokos üledék fejlődött ki. Ebben édesvízi mészkő- és vulkáni utóműködéssel képződött kovapadok fekszenek, amikhez az őskori bányászat kapcsolódik.

5 A harmadidőszak végétől az Avas alatti alaphegységi rög sasbérc-szerűén megemelkedett s közben É-ENy - D-DK-i irányban kibillent. Ez a tektonizmus átrajzolódott a felszíni formákra is. A domb az Ős-Sajó kavicstakarójának lerakódása után a mai Sajó, Szinva és Hejő völgymedencéje, illetve árkos süllyedéke kialakulásával párhuzamosan mind magasabbra emelkedett és elhatárolódott környezetétől. A Varga-hegy felé az ŐsSajó völgytorzója különítette el, és Ny-K irányban a pleisztocén felszínfejlődés során Avas-hátra, Avas-oldalra és Avas-lkép tagolódott.

6 Az előbbi kettőt jégkori paleo- és reziduális talaj, illetőleg löszös képződmények fedik. Ezekbe eróziós-deráziós völgyek vágódtak be, a harmadidőszaki üledékeket is feltárva - mint amilyen például a Mélyvölgy - és nyitották meg az ősember számára a felszínközeli kovakőrétegeket. Az őskori avasi kovafejtők és feldolgozóhelyek 1928-tól napjainkig az Avason három területen került sor kovabánya, illetve kovafeldolgozó műhely feltárására. Az alábbiakban időrendi sorrendben tekintjük át ezeket. Avas-tető (Pergola) Hillebrand Jenő és Leszih Andor 1928-1935-ös ásatásai A mai avasi kilátó környékén, az egykori Pergolán Hillebrand Jenő a Magyar Nemzeti Múzeum, Leszih Andor pedig a Borsod-Miskolci Múzeum részéről végezte az ásatásokat. Évek során több - zömmel 4-7 m mélységű - elsősorban aknás típusú kitermelőhelyet tártak föl. Az eredmény 5000 db megmunkált kovakő és tucatnyi fejtőeszköz volt. A mély vágatokra a vékonyabb-vastagabb kovarétegek eléréséhez volt szükség. Hillebrand előbb az egyik bányagödörnél előkerült üveges kvarcporfír levéleszköz alapján a kovakő kitermelését a Szeleta-barlangból megismert magyarországi Solutréen régészeti kultúrába sorolta, napjaink előtt hozzávetőleg 20 és 10 ezer év közé. 5 Hajdúné Molnár K., 1993. 53-68. 6

RingerÁ., 1993. 69-80.; RingerÁ., 1991. 19. 7