A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Máté: Sassy Csaba Babitshoz írt levelei tükrében

tetsző forgatagában ma már csak szerényen húzódik meg. Miskolc költője Sassy Csaba, testestől, lelkestől. (...) Nincs 25 év óta ennek a városnak öröme vagy bánata, hogy ő részt ne vett volna benne, nincs polgára, nagy vagy kicsi, kinek örömet vagy mosolyt ne szerzett volna."

5 Sassy Csaba az 1945-öt követő kommunista hatalomátvétel után hallgatni kényszerült. (Az elnyomó rendszer a miskolci poéta alkotói közegét, a polgári létformát számolta fel.) 1952-ben agyszélhüdést kapott, ennek ellenére deportálták a Hortobágyra. Ezt követően 1953-tól a pécsi Baldhauf szeretetotthonban élt. Pécsett érte a halál 1960. június 23-án. Talán ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltás időszakában, 1989. április 25-én, a Lévay-kör egy Sassy Csaba-emlékesten újra feleleveníti az egykori főtitkár emlékét. Az elhangzott előadásokban úgy emlékeztek meg róla, mint olyan emberről, akinek a neve „egyet jelent a város múltjával, hétköznapjaival, ünnepeivel, gondjaival és küzdelmeivel is."

6 A Mikszáth Kálmán köszöntőjéhez hasonló fordulatokban a kultikus nyelvhasználat sajátosságaira bukkanhatunk. Az előadásokban azonban emellett egy újabb érdekes szállal gazdagodik a gondolatmenet. A Sassy Csaba nevével fémjelzett „régi Miskolc" értékgazdagságával állítják szembe a sivár jelent, a szocializmus alatt Acélvárossá silányult város ürességét.

7 Az egykori főtitkárhoz fűződő érzelmek tiszteletben tartása mellett meg kell állapítanunk azonban, hogy az ezen előadásokban felvázolt Sassy Csaba-portré semmiképpen sem lehet alapja egy hitelességre törekvő irodalomtörténeti értékelésnek. A Sassy-recepció történetének legújabb fejezetét jelenti a Porkoláb Tibor tanulmányaiból kirajzolódó kép. Porkoláb Tibor szerint a „miskolci szellemi közállapotokról sokat elárul, hogy ez az irodalom perifériáján működő grafomán hírlapíró-poéta vált a helyi literatúra központi figurájává"

8

, majd később egyenesen azonosítja Sassy személyével a miskolci irodalmat. „Ha van miskolci irodalom, akkor az (akár tetszik, akár nem) Lévay József és Sassy Csaba irodalma." Ez az azonosítás azonban már nem a mikszáthi gondolatmenethez való visszanyúlást jelenti, hanem sokkal inkább a higgadt, tisztán irodalomtörténeti szempontokat érvényesítő értékelés keserű felismerése. Dolgozatomban ehhez az elfogultságtól mentes (és reményeim szerint hiteles) képhez szeretnék egy újabb mozaikot illeszteni egy irodalmi kapcsolat részleteinek feltárásával. Sassy Csaba szemléletében romantikusan antimodernista, kedélyesen konzervatív, öntudatosan provinciális költő,

10 nem is nagyon kívánja azt a látszatot kelteni, hogy bármilyen formában is hajlandó lenne korának haladó szellemi áramlataiba bekapcsolódni. Babits Mihállyal való kapcsolatának a gyökereit sem lenne érdemes bármiféle szellemi tekintetben vett hasonlóságban, netán azonosságban keresni. A két alkotó műveinek színvonalát nem lenne érdemes bármilyen formában egymás tükrében nézni, netán erőltetett összehasonlításokba bonyolódni, azonban a két különböző költészeteszmény összevetése nem hiábavaló. A harsány „grafomán hírlapíró-poéta" alkatában éppen ellenkezője volt a magyar irodalom legnagyobb élő tekintélyének, Babitsnak, akit kortár5 HOM Irodalomtörténeti Gyűjtemény, 90.3. 6 HOM Irodalomtörténeti Gyűjtemény, 90.3. 7 Dr. Iván Géza, az egykori főtitkár méltatása kapcsán, bizonyos generációs különbségeket is felvillant, ostorozva az üres jelent: „Sassy Csaba még olyan miliőben élt, ahol a szellemi érték nagyobb volt az anyagi értéknél. Ma az ügyeskedők, a „percemberkék dáridója tart" ahogyan Ady mondta. Múló értékek, kommersz látványosság vibrál szemeink előtt. Ifjúságunk már nem sokra becsüli a szép verseket, drámákat; a rock-őrület, a haknizás, az olcsó hatásvadászat és üzletté vált kultúra tetszik inkább neki." (Iván G., 1989.) 8 Porkoláb T., 1996. 35. 9 Porkoláb T., 1996.36. 10 Porkoláb T., 1996. 35. 645