A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom

Jóllehet Timon átlagos költői vénával rendelkezik, ahol csak tudja, kiaknázza a le­hetséges poétái allúziókat. így pl. A tállyai c. epigrammája arra a legendaízű históriára utal, melynek révén Tállya bevonult a világtörténelembe, s melyről fentebb már szóltunk Bocatius János kapcsán. (Tridenti zsinathoz és tállyai borhoz fűződő történetet egyéb­ként Zemplén régi monográfusa, Szirmay Antal is előadta.) 27 Timont szójátékra csábítja Szerencs neve, melynek csupán egyetlen betű hiányzik a szerencséjéhez, sőt még poéti­kai áthallást is felfedezhetünk Az ondi című epigrammájában, mégpedig Horatius Ars poeticájából, aki az irodalmi alkotás egyik lényeges elemének tartotta az édes vegyítését a hasznossal. 2 * Ebben az esetben (borról lévén szó) az erős jelző lép a horatiusi hasznos­ság helyébe. Timon borkatalógusa egyébként igen praktikus szempontokat is követ, az egyes mezővárosok borainak legjellemzőbb tulajdonságairól, értékéről tudósít, mint afféle borkalauz. így pl. a Tokajban termett borok közül csak a magas dűlőkben termet­teket tartja jónak (A tokaji), a tarcali szőlőt korai érésüként említi (A tarcali), a zombori embert próbáló bor, míg a mádi édességéről híresül el, a tolcsvai fő erénye pedig az, hogy jól bírja a tengeri szállítást. Timon költői alaphangneme egyébként a szellemesség­re törekvő humor, mely -jóllehet, nem mindenkor ér célba - olykor a kritika szúrósabb tüskéit is tompítja (A németi), máskor pedig máig is megszívlelendő szentenciákat suly­kol a borkedvelő elméjébe (A hamis bor), avagy tréfásan int a mértékletesség erényének gyakorlására. (A torokhoz, Más). A tokaji (hegyaljai) borok természetrajza olyan körké­pet sejtet, mely mögött nem csupán tudós borkarakterológia húzódik meg, hanem hét­köznapi, megtapasztalt emberi minőségek is felsejlenek a latin retorika köntösében. A bor tükrözi a genius loci-t, s jellemzi - kimondatlanul is azt a népet, amely megtermelte, jellemző, hogy kinek és milyennek termett. A bor több mint egyszerű ital - sejteti Timon: kultúra és civilizáció, a magyar föld fertilitasanak legfőbb biztosítéka, s a termé­keny, prosperáló jövő záloga. S hogy nem csupán Hegyalján képviselték ezt az állás­pontot, arra nézve mérvadó pl. Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi prédikátor kéziratban maradt latin nyelvű költészete, melyben a tokaji borkultusz is terjedelmesen képviselve van. 29 A 18. századi neolatin irodalom szerteágazó Bacchus-mitológiát teremtett meg. A fent röviden ismertetett müvek a kérdéskör legreprezentatívabb vonulatát jelentik, ám ezen túlmenően még olyan hatalmas, feltáratlan, részben nyomtatott, többségében azon­ban kéziratos anyaggal kell számolnunk, mely megtöltené egy kisebb monográfia kere­teit. Jelen tanulmány ehhez a vállalkozáshoz kíván szerény adalékot nyújtani. 27 Notitia topographica politica Comitatus Zempleniensis. Budae, 1803. 28 Horatius: De arte poetica. 343.: Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci. - Osztatlan tetszést az arat, ami hasznosat, édest/jól elegyítve tanít. (Muraközy Gyula ford.j 29 Imre Mihály szíves közlése nyomán. 628

Next

/
Thumbnails
Contents