A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom
Jóllehet Timon átlagos költői vénával rendelkezik, ahol csak tudja, kiaknázza a lehetséges poétái allúziókat. így pl. A tállyai c. epigrammája arra a legendaízű históriára utal, melynek révén Tállya bevonult a világtörténelembe, s melyről fentebb már szóltunk Bocatius János kapcsán. (Tridenti zsinathoz és tállyai borhoz fűződő történetet egyébként Zemplén régi monográfusa, Szirmay Antal is előadta.) 27 Timont szójátékra csábítja Szerencs neve, melynek csupán egyetlen betű hiányzik a szerencséjéhez, sőt még poétikai áthallást is felfedezhetünk Az ondi című epigrammájában, mégpedig Horatius Ars poeticájából, aki az irodalmi alkotás egyik lényeges elemének tartotta az édes vegyítését a hasznossal. 2 * Ebben az esetben (borról lévén szó) az erős jelző lép a horatiusi hasznosság helyébe. Timon borkatalógusa egyébként igen praktikus szempontokat is követ, az egyes mezővárosok borainak legjellemzőbb tulajdonságairól, értékéről tudósít, mint afféle borkalauz. így pl. a Tokajban termett borok közül csak a magas dűlőkben termetteket tartja jónak (A tokaji), a tarcali szőlőt korai érésüként említi (A tarcali), a zombori embert próbáló bor, míg a mádi édességéről híresül el, a tolcsvai fő erénye pedig az, hogy jól bírja a tengeri szállítást. Timon költői alaphangneme egyébként a szellemességre törekvő humor, mely -jóllehet, nem mindenkor ér célba - olykor a kritika szúrósabb tüskéit is tompítja (A németi), máskor pedig máig is megszívlelendő szentenciákat sulykol a borkedvelő elméjébe (A hamis bor), avagy tréfásan int a mértékletesség erényének gyakorlására. (A torokhoz, Más). A tokaji (hegyaljai) borok természetrajza olyan körképet sejtet, mely mögött nem csupán tudós borkarakterológia húzódik meg, hanem hétköznapi, megtapasztalt emberi minőségek is felsejlenek a latin retorika köntösében. A bor tükrözi a genius loci-t, s jellemzi - kimondatlanul is azt a népet, amely megtermelte, jellemző, hogy kinek és milyennek termett. A bor több mint egyszerű ital - sejteti Timon: kultúra és civilizáció, a magyar föld fertilitasanak legfőbb biztosítéka, s a termékeny, prosperáló jövő záloga. S hogy nem csupán Hegyalján képviselték ezt az álláspontot, arra nézve mérvadó pl. Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi prédikátor kéziratban maradt latin nyelvű költészete, melyben a tokaji borkultusz is terjedelmesen képviselve van. 29 A 18. századi neolatin irodalom szerteágazó Bacchus-mitológiát teremtett meg. A fent röviden ismertetett müvek a kérdéskör legreprezentatívabb vonulatát jelentik, ám ezen túlmenően még olyan hatalmas, feltáratlan, részben nyomtatott, többségében azonban kéziratos anyaggal kell számolnunk, mely megtöltené egy kisebb monográfia kereteit. Jelen tanulmány ehhez a vállalkozáshoz kíván szerény adalékot nyújtani. 27 Notitia topographica politica Comitatus Zempleniensis. Budae, 1803. 28 Horatius: De arte poetica. 343.: Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci. - Osztatlan tetszést az arat, ami hasznosat, édest/jól elegyítve tanít. (Muraközy Gyula ford.j 29 Imre Mihály szíves közlése nyomán. 628