A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom

A TOKAJI BORRÓL Bacchus a föld kerekén amidőn épp körbetekintett, Merre találná meg legjobb óborait, Végre szemét híres tájára vetette Tokajnak, S szent oltárainál látta az áldozatot. Ámul, mert a vidék hideg északi pólus alatt áll, Bőviben adja a föld mégis a jó borokat. Szarvas hegy tetejéről körbetekinti a völgyet, Mád mit is ád, s Tarcal, és mit a zombori föld. Látja saját adományaiban dúskálni Hegyalját, Szólott ily szavakat lelkesen ajkaival: Champagnát s Chiost gondoztam századokon át, Trónusomat mégis, íme, Tokajba teszem! (János István fordítása) A továbbiakban az egyes hegyaljai mezővárosok sorrendjében név szerint dicséri a tokaji, tarcali, zombori, mádi, tállyai, szántói, boldogkői, keresztúri, liszkai, olaszi, tolcsvai, pataki, bényei, újhelyi, ondi, szerencsi, monoki, hejcei, miskolci, szikszói, aszalói, gönci, kassai, németi borokat.

21 Bár Timon meglehetősen tágan értelmezi a borvidéket (Boldogkő, Szikszó, Ond, Miskolc és Kassa nem Hegyalja részei), a mitológiai panoráma úgy lehet csak teljes, ha Bacchus az egész tájegységen uralkodik. A továbbiakban aztán fajtánként köszönti Bacchus ajándékait, melyek, mint mondja, inkább az ember lábát teszik próbára, mintsem a fejét,

22 utalva a Tokajban is meghonosodott Bacchus-kultuszra, s arra a metamorfózisra, melyben az antik boristenből páter Tokainus, tokaji atya válik a hungarus hagyományban és népi mitológiában.

23 A Hegyalján mindmáig ápolt hagyomány központi alakja, Baksus, egy hordón ülő, huszárruhába öltöztetett figura, mely egyszerre utal az ünnepség antik hagyományaira és magyar, nemzeti voltára. A Bacchus-ünnepségek a 18. században, tehát éppen Timon Sámuel aktív működése idején kezdtek kialakulni Hegyalján, s eredetük minden valószínűség szerint a sárospataki kollégiumhoz kötődik, melynek jelentős szőlőbirtokai is voltak.

24 Gvadányi József mindenesetre már erre a kialakult kultuszra hivatkozik verses levelében,

25 jellemző továbbá, hogy az újhelyi pálosoknál mutatták be 1765-ben azt a Bacchus-drámát, melyben maga Apolló irigyli el Bacchustól tokaji székhelyét.

26 21 89-92. 22 Vinum hoc magis tentat pedes, quam caput. 89. 23 Jelentős számban maradtak fenn a Hegyalján 18. századbeli népi Baksus (Bacchus) faragások ill. ábrázolások, melyeken szétvetett lábbal, hordón ülve ábrázolják a magyaros csizmába és dolmányba öltöztetett boristent. Pap M. i. m. 203-205. 24 Balassa Iván: Tokaj-Hegyalj a szőleje és bora Tokaj, 1991. 410-413. 25 Jobb lett volna menned Sáros-patakára, Az egész világon híres Hegyallyára, E vidéken vagyon Bakhus Hauptkvártélya, Tokaj Város az, melyben áll kastélja. (Balassa i. m. 410.) 26 „..ha tudtam volna, hogy Bachus ily nagy élesztője az Elméknek, már régen Parnassus hegy érül, Tokai vagy Bogloskai hegyre vontam volna kilencz musaimmal sátoromat." Pálos iskoladrámák. Szerk. Varga Imre, Bp. 1990. 118. 627